Honnan ered a titkos társaságokhoz, szektákhoz való vonzódás pszichológiai értelemben? Mire vezethető vissza?

Valahová tartozás motívuma és egyfajta magyarázatkeresés az élet eseményeire.

A spiritualizmus és a vallás (ha nem hívőként tekintek rá) magyarázatot és reményt adott azokban az időkben az embereknek, mikor a tudomány nem tartott ott, hogy erre képes legyen és mikor sokkal nagyobb bizonytalanságban éltek. Egyfajta kapaszkodót szolgáltatott, ami a káoszba rendszert vitt és átsegítette az embereket a racionalitás igazságtalan keserűségén.

Természetesen van ezeknek a dolgoknak egy olyan vetülete is, hogy például sok vallás alaptételei a társas együttélés alapvető szabályait is magukba foglalják (ld tízparancsolat). Egyfajta rendszert teremtenek arra, hogy hogy működjünk együtt, gyakran még azzal kapcsolatban is, hogy hogyan kerüljük el az adott csapat kihalását (lásd az étkezési szokások és a szexuális kapcsolatok szabályozása). Az egész arra volt jó, hogy valami keretet adjon a létünknek. Tudom, te a spiritualitást emelted ki, én inkább a vallás felé húztam el az utóbbi szálat.

Visszatérve a csoporthoz, a spirituális szokásoknak is igazából egy csoporton belüli sajátos, bennsőséges élmény és szubkultúra kialakítása a célja. Az, hogy sajátos életvitellel és értékrenddel a csoporthoz tartozást és a saját csoport egyediségét és szorosságát erősítse az ember.

A pszichopátiáknak nagyon jó táptalaj a vallás és a spiritualizmus, pont azért, mert a betegek többségének kikerül a kezéből önmaga irányítása. És a spirituális és vallási csoportok is egy felsőbb hatalomra építenek, ami kis vagy nagyobb mértékben, de hatással van ránk. Ezért talán könnyebb sok mentális betegnek rágüggeni az ilyesmire és a mások által érthetetlen rögeszméit és viselkedését egy szintén racionálisan érthetetlen vallási keretbe projektálni.

A másik jellegzetessége a pszichés betegségeknek, hogy az intelligenciaszintet egy relatíve jó védőpajzsnak tartják sok mentális betegséggel és annak elhatalmasodásával szemben. Értelemszerűen nagyon gyakran azok kerülnek betegségtudat nélkül ennek a bizonyos spirálnak az aljára, akiknek alacsony az intellektusuk, ebből adódóan sokkal hiszékenyebbek is.

A pszichopaták és a nárcisztikusok ezeknek a szektáknak inkább vezetői, tisztségviselői, mintsem kihasznált tagjai.

Az önbizalomhiány, kitaszítottság, magány, alapvető bűntudat azok amik a szekták felé vonzódó embereket motiválják. Ők inkább áldozattípusok. Természetesen köztük is lehetnek nárcisztikusok, akik a többi szektatagot mondjuk ellenőrizgetni, sanyargatni akarják. Tudok olyan súlyos nárcisztikust aki magát szentnek, csodatévőnek tartja és buzgón vallásos (valójában önmaga a saját istene). Közben egy romboló, gonosz ember. De kiéli magat a szent szerepében. Ilyen tagok is lehetnek. De szerintem általánosabb a megvezetett magányos kisember, aki végre tartozhat valahová.

A titkos tarsaságokba valószínűleg megalomán emberek akarnak tartozni, akik többnek, különlegesebbnek akarják érezni magukat, mint a többiek. Ez már könnyen lehet nárcisztikus hajlam tagoknál is. Az igazi kőkemény pszichopaták persze mindig a vezetőségben vannak.