Milyen felnőtt az, aki gyerek lelkű?

Én ezt a jelzőt sokszor megkapom magamra.

26 éves vagyok, dolgozom rendesen és amennyire muszáj, alkalmazkodtam az életkoromhoz. De amíg a kortársaim nagy része már megházasodik, családot alapít és ezek teszik ki az életüket, én szívem szerint még mindig a barátaimmal lógnék munka után és hétvégenként. Szeretnék velük nyaranta együtt kirándulni, fürdőzni, fesztiválozni, hasonlók.

Egyébként se feltétlenül vagyok olyan alfahím típus. Van egy erősen szerethiányos oldalam, és gyakran szeretek a barátaimmal ölelkezni, nem csak köszönés-elköszönéskor. Erre jön még egy adag önbizalomhiány, ami miatt nem feltétlenül vagyok túl határozott, asztalracsapós típus a hétköznapokban.

Nem szeretek vezető, irányító pozícióban tetszelegni és nagy felelősségeket vállalni, sokkal komfortosabban érzem magam, ha van mellettem valaki, aki "irányít", és vigyáz rám.

Érzékeny, sértődékeny típus vagyok, és könnyen be tudok "durcizni" apróbb sérelmek miatt.

Ezen kívül pedig szeretem a mindennapi életben is meglátni a szórakozás, játék lehetőségét. Például ha elsétálok egy játszótér mellett, akkor néha leülök hintázni, vagy télen nekifutásból végigcsúszok egy jeges útszakaszon.

Ja, és hát továbbra is rajongásig szeretem a nagy filmes franhiseok világát (pl. Star Wars, Alien/Predator, Terminator, Marvel univerzum, Harry Potter, stb.). Még felnőtt fejjel is teljesen el tudok bennük veszni.

Dióhéjban így tudnám körülírni a gyerekesebb oldalamat.

26/F