Mégis miféle folyamat ez? Mi történik velem?

Nem éppen úgy megy minden mostanában mint korábban, nagyon komolyan elakadtam egy álmom megvalósításában, egyre inkább hajszolom az ingereket és impulzusokat, teljesen el akarok zárkózni az emberektől - tipukus példája vagyok most annak, mikor "minden összejön" valakinek.

Leszögezek pár dolgot, amiket nem próbáltam, és a jövőben sem fogok:

- Kábítószerfogyasztás

- Öngyilkos gondolatok vagy kísérlet rá

- Mások bántalmazása (fizikai értelemben)

A helyzet, hogy teljesen megszűnt a félelemérzetem, érdektelen lettem, nem szólok a családomhoz, lerázom a barátaimat ha keresnek, és folyamatosan csak járom a várost, egyre többet és egyre keményebben sportolok, könyvekbe temetkezek, mintha teljesen kiüresedtem volna. Esetenként alkoholhoz is nyúlok, de olyankor csak az ideiglenes ellazulás miatt, hetente 1-2 alkalommal, de most pl 2 hete semmit sem ittam, nem is tervezek.

Jó ideje egy mosoly sem jelent meg rajtam. Nem vagyok lehangolt, komor sem, ideges sem, semmi, csak vagyok teljesen közepes állapotban. Van hasznom az ilyen fajta viselkedésből, de nem egészséges, azt tisztán látom és tudom is. Nem lettem pesszimista, nem is szorongok már, nem is tudom mit érzek. Mintha eltűnt volna belőlem a saját énem. A szüleimmel esetenként hideg vagyok, nem érdekel ha megbántom őket, szó nélkül lelépek itthonról órákra ha olyanom van - mikor éppen nem dolgozok persze.

A munkám során is csak csinálom és csinálom, néha szünetben is csak ülök és nézek magam elé, semmit sem akarok, csak csinálni valamit folyamatosan, de nem tudom miért. Nyilvánvaló hogy fokozott stressz, hogy védekezek, de mit kezdjek ezzel? Szakember most egy okból kifolyólag nem opció sajnos.