Hogy kezelitek az olyan embereket, akiket egyszerűen nem kedveltek és akikkel elkerülhetetlenül találkoznotok kell?
Gondolok itt akár munkahely, baráti társaság vagy családi összejövetelek..gondolom nem én vagyok az egyetlen ilyen ember , aki ismer olyat akit ha őszintén bevallja nem különösebben kedvel.
Annyira rosszul érzem magam emiatt...
Folyton lelkiismeretfurdalásosom van, mert félek, hogy látszik rajtam illetve mert tudom , hogy a másik nem bántott engem, mégis a viselkedése annyira távol áll tőlem, hogy egyszerűen bármennyire is próbálok hazudni magamnak, az igazság az, hogy ha nem kellene bizonyos emberekkel találkoznom, akkor elkönyvelném jó embernek, de olyannak akivel soha nem barátkoznék, mert teljesen más világ mint én..
Tudom , hogy ezt meg kell tanulnom kezelni, csak nem tudom , hogy hogyan...
Milyen módszerek vannak erre?
Ilyenkor amúgy mindig próbálok barátkozni az ilyen emberekkel, jobban megismerni, de ha így sem megy akkor mit tehetnék még?
Tényleg rossz érzés, hiszen én amúgy is azt gondolom, hogy minden emberben van jóság és fordítva így minden embert kedvelni kellene, főleg ha nem ártanak neked, de mégis a különbözőség miatt néha nehezen megy...
Adnátok tippeket, vagy akár tapasztalatokat hogy ti hogy kezelitek?
Nem kell keresni a társaságát, de normálisan viselkedni, ha mégis úgy alakul, hogy beszélnetek kell.
Egyébként nyilván nem tudom, miért nem kedveled az illetőt, de azért mert valaki nem olyan, mint te még nem kell egyből nemkedvelni. Nekem viszonylag kevés olyan ember van, akit kifejezetten nem bírok, viszont sok olyan ismerősöm van, aki teljesen más beállítottságú mint én, és eleinte nem volt túl szimpi, aztán pár beszélgetés után megkedveltem.
Ha mégsem sikerül megkedvelni, akkor sincs semmi. Nem kell nagyon keresni a társaságát de maradj udvarias.
Nem kell mindenkinek mindent kedvelni, szerintem ezt minden érett felnőtt ember tudja. Én is megérzem, ha valaki nem kifejezetten kedvel, de nem szoktam magamra venni, teljesen normális, nem szerethet mindenki mindenkit.
Én nem töröm magam azért, hogy eltudjam játszani semmi bajom vele és milyen kedves vagyok. Régen gyerekként ez a rokon egy f*szkalap volt velem, akkor nem tudtam, hogy kell úgymond “megvédeni” magam a beszólások, gonoszkodások ellen. Aztán felnőttem és ő meg azt hitte majd jó pofizunk egymásnak. Hát nem. Szerintem nem muszáj színészkedni senki miatt. Én vállalom, hogy bunkó vagyok az ilyen emberekkel, mert nem felejtek.
Más esetben add meg a tiszteletet, de ne ess túlzásba. Érezze, hogy nem végtelen a kedvesség.
Én egyszerüen közömbös vagyok. Ha ö beszél a társaságbsn, nrm figyelek oda.
Van egy csaj, aki tényleg soha nem ártott nekem. De látszik, hogy amikor alkalma van kifigurázza a csinos, nöies lányokat. Vagy bárkit.
Mondanom sem kell, hogy ö egy csunyácska, alacsony kövérke lány. De akkora arca van. Nagyon irritáló.
Felé biztos nem fogom megjátszani, hogy nem irritál.
Ha dumál elkezdek mással foglalkozni.
Neken egyedül egyszer tett valami megjegyzést. Valamit a vékony magas nökre, hogy nem érti azok miért vesznek fel magas sarkút. Nem nekem szólt ugyan. De a 168 centimmel épp egy platform szandál volt rajtam. Finoman visszaszóltam, hogy én meg nem értem, hogy az alscsony slampos duci csajok miért nem tesznek semmit, hogy kicsit nőiesebben nézzenek ki.
Van egy közös barátum ezzel a lánnyal, és ö ezek ellenére is mindig azt mondja, hogy a lánynak semmi rossz véleménye nincs rólam, és hasonló a személyisége mint nekem. Ezt kétlem 😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!