Mindennel le vagyok késve, ami az életemben kellett volna, hogy történjen, elmaradt. Az osztálytársaimhoz képest nagyon le vagyok mindennel maradva. A lemaradást sehogy se tudom behozni, mert már benne vagyok a korba. Mit tegyek?

Tudom mit érzel. Azt mondják nem jó dolog, ha másokhoz hasonlítgatod magad, csak azt nem tudom, hogy akik ezt mondják azok hogy gondolják...Ez ugyanis fizikailag lehetetlenség.

Látom pl, hogy Zsófinak már gyereke van, nekem meg párom sincs, akkor ezt nehéz nem észrevenni.

2es (és Kérdező)

Azért butaság másokhoz hasonlítani magatokat, mert ilyenkor az ember rendszerint csak a hiányosságait veszi észre. Pl. Bélának saját lakása van én meg csak mamahotelben lakok. Azt viszont nem veszi észre/értékeli az ember, hogy neki még élnek a szülei, támogatják, Béla szülei viszont meghaltak.

A másik dolog pedig, hogy sokszor a másik ember életének csak a felszínét ismerjük. Ismerek olyan párt, akik látszólag álompár és tökéletesek, de amúgy meg a srác rendszeresen félrelép...