Sírás ellen? NAGYON FONTOS!

Nekem is volt egyik exemnél hogy nem is az fàjt hogy veszekszünk, ügyesen érveltem harcoltam, viszont a szivem hogy aljasul meg akar bàntani, szemétkedik velem az akit szeretek az meg ugy fàjt, hogy a könnyek miatt soha nem tudtam hiteles lenni.

A következö kapcsolatomban màr teljesen racionalisan kivülröl làttam magunkat, talàn a hallgatàs segit, hogy CSAK megfigyeled a màsikat, ez sokat segitett higgadt maradni, mert valahogy nem felvettem màr a sèrtéseket hanem elemeztem. Beszolt valamit agyaltam azon hogy miért èrzi szüksègét megbàntani, aztàn egyre jobban durvult, szoval nem elég kést döfnie a màsikba de azt jol meg is forgatja.

Aztàn elemeztem olyanokat hogy amikor tàmadt (íràsban)ugy tettem mintha nem értettem volna, nem tünt volna fel(kivancsi voltam hogy hirtelen dühböl irta e vagy tudatosan)eltereltem a témàt jokedvü maradtam, jokedvüen vàrtam haza. Es vàrtam azt, hogy talàn örül is hogy elfelejtödött és nem lett veszekedes vagy megbànta es inkàbb ö is elhessegeti. E hazajött es egyszercsak mégis felhozta témàba es tudatosan szandekosan bàntott meg. Nem hagyta hogy "elvesszen"a szo.vagy hogy ne talàljon be a tàmadàs.

Azaz nem hirtelen indulatbol esett nekem, hanem nagyon is tudatosan tervelten modszeresen.

Azért ez nekem nagyon de nagyon nem mindegy.

Szoval igy agyon körbeelemezve a szitukat, a balhéit, meg azokban logikàkat motivaciokat keresni, a gyökereit keresni a dolgoknak, azaz kivülröl nézni az egészet, annyiban nekem segitett, hogy sirni nem sirok.

Igazàbol mai napig nem ertem, hogy az egyenes beszéd helyett, pl nem szeretlek szakitsunk, miért a modszeres aljas szemét leépitést vàlasztjàk, forgatni a kést hogy inkabb az szakitson aki szeret, övé legyen a felelösség is.

2.vagyok

Az elemezgetések arra jok voltak hogy elsö exemröl tudom hogy a sajàt hibàit akarta ràm vetiteni, olyanokkal tàmadt amik neki "gyengéi",mintha ràm "irigy"lenne, kisebbségi komplexusok voltak elég kemények a pszichikai terrorjai mögött, a beteges féltékenykedéseit IS beleèrtve.

Mig a kövi kapcsolatomban a pàrom a sajàt gyengéimmel gondolataimmal tàmadt mindig mintha a sajàt fegyveremmel akarna mindig legyözni. Tölem màsolta a logikai buktatokat, csapdàkat, gondolatmeneteket, vagy a sajàt félelmeimet forditotta ellenem vagy az én szavaimat forgatta ki. Szoval nem önmagàt adta soha, hanem az én "kàrtyàimmal" az én "terepemen"akart mindig "legyözni.

Ez ugy feladta a leckét, okosabb huzàs. Ö gyözött. Van mit tanulnom. Habàr nem szeretném ha ebben kéne fejlödnöm es hasonlo kapcsolatokra készülnöm.

Kàr hogy nem lehet töröltetni a sajàt vàlaszom.

Làtom teljesen irrevelànsan irtam.