Megváltozhat egy ember értékrendje ennyire vagy csak megjátsza?

Elnézést,hogy kicsit hosszú,de a leglényegesebb dolgokat bele kellett fogalmaznom,hogy megértsétek mennyire abszurd a szituáció.

A nővérem pár hete mesélte,hogy megismerkedett egy sráccal és úgy érzi megtalálta élete párját,teljesen el volt varázsolva.Örültem,hogy talált valakit,gondoltam túltette magát az elöző kapcsolatán ami fél éve érhetett véget egésszen addig míg megtudtam kiről van szó.Az iskolában nekem évfolyamtársam volt a srác.Jó tanulmányi eredményei voltak,és már akkor látszott,hogy a "érettebb" gondolkodású mint mi voltunk abban a korban,és erre mindenki akkor jött rá,mikor valamivel kapcsolatban úgy átverte,hogy csak pislogni tudott és már régen késő volt mire összeállt a kép.Nem volt alapjáraton szerintem rossz ember,csak elérte mindig amit akart és már akkoriban is gátlástalan volt.Az az ember akit a tanárok pédaként említtek mindig.Iskola elvégzése után Ő külföldre ment és körülbelül 3 év után jöhetett újra haza Magyarországra.Bevásárolta magát több kissebb cégbe,a város eggzik legjobb környékén vásárolt házat és olyan autókkal jár amik kimerítik a luxus fogalmát.Míg külföldön volt egyszer kirabolták az utcán,ami valamiért annyira rosszul sült el,hogy két lövést is kapott.Állíttólag csoda,hogy életben maradt,a hatóságok szerint a lövések célzottak voltak és gyilkossági kísérlet miatt indítottak nyomozást.Körülbelül fél évre rá,hogy már itthon élt letartóztatták a rendőrök fényes nappal egy kávézóban.Egy más országban,ahol Ő is élt lebukott egy csoport akik kábítószerrel kereskedtek és a hatóságok Őt is hozzá kapcsolták.Nem pár mezei díler volt,hanem egy szervezet akik évi 50-100 milliós értékben kereskedtek,és nem forintban.Bizonyítékok hiányában végül felmentették szinte minden vádpontból és pénzbírság lett a vége.Nagyon vártam a pillanatot mikor "bemutatja" a nővérem nekem is az új barátját,ami egy közös családi vacsora keretein belül meg is történt.Természetesen mindenkit levett a lábáról,minta ember volt,de nem pont úgy,ahogyan én emlékeztem rá.Volt egy pillanat mikor csak ketten cigiztünk az udvaron és feltudtam tenni neki pár kérdést.Megkérdeztem,hogy mit akar valójában a nővéremtől,eggyáltalán milyen embernek tartja magát,nem tudtam elhinni,hogy nincs valami hátsó szándéka.Megpróbálom a válasza lényegesebb dolgait kiírni,mert túl hosszú lenne:"Az emberek nem jók vagy rosszak,ennél véleményem szerint többről van szó.Az egó-nak van egy célja amit segíttünk elérni.Az út során önmagunkat azonosítjuk saját egónkkal,de a legtöbben pár lépés után elfáradnak az úton,és azonosulnak a saját hitevesztett,megkeseredett egójukkal.De mi van akkor,ha nagyon sokáig mensz az úton és megadsz az egódnak mindent amire vágyik de a hiányérzet mégis csak növekszik?Amikor már a kokain sem képes többé eufóriával eltölteni.Hogyan lehetséges ez?Minden fájdalom kérdéseket szül,és minden kérdés további fájdalmat,addig amíg a válasz egyszerűen csak ott nem lesz.Amikor az egód belehal a fájdalomba és te végre túllátsz a gyászon,akkor majd találkozol a valódi Istennel,független attól,hogy milyen vallás őrületében hiszel.Sok sikert.",majd egyszerűen visszament a házba.Nagyon sokáig gondolkodtam ezen,és nem is említettem végül másnak,nem tudom hová tenni a dolgokat.Változhat ember ilyen mértékben?Ha már fiatal korában is manipulált mindenkit lehet,hogy most is azt teszi?