Hogyan ne legyek féltékeny másokra pl. barátok, családtagok?
Totál szerencsétlennek tartom magam, mert soha semmi nem úgy sikerül, ahogyan szeretném. Miközben azt kell nézem, hogy a környezetemben mások sorra megvalósítják az én terveimet és az "én életemet" élik.
Például az összes barátnőm és családtagom a "zabál, nem mozog és sovány" kategória, míg én egész eddigi életemben azon szenvedtem, hogy egy normális emberi alakom legyen és még soha messze közelében sem voltam a csinos, vékony testalkatnak. Hiába sportolok és figyelek oda az étrendemre, egy dagadt disznó vagyok. Ha pedig megunom vagy már elegem van az állandó számolgatásból stb. és megengedek magamnak egy kis szabadságot, akkor perpillanatok alatt bálnává dagadok. Úgyhogy ezekben a társaságokban mindig én vagyok a kövér és rusnya lány.
A testvérem mindig kitűnő tanuló volt és közgazdász lett. Aztán én is kitűnőre érettségiztem, nyelvvizsgáztam és felvettek egy egyetemre, de én akkor is csak bölcsész vagyok és az gáz. Úgyhogy ugyanúgy ő az okos, én maradtam a hülye. Az egyik barátnőm ugyanazon a szakon tanul, mint én és őt abszolút nem is érdekli az egész, nem jár be az óráira, nem tanul stb., erre mégis ő lett ötös az összes tárgyából, míg nekem iszonyat sok tanulással lett két négyesem (az egyik ráadásul ugyanolyan pontszámmal mint amire ő ötöst kapott, de nekem nem volt hajlandó megadni a tanár). Szóval most kettőnk közül is ugyanúgy én lettem a hülye, pedig ennek örültem, hogy legalább itt egész jól teljestek.
Az összes barátnőmnek és hasonló korú családtagomnak van párja, míg nekem nem volt soha és mindig meg is kapom, hogy már itt lenne az ideje, illene, mi lesz így, sosem lesz, tuti nem kellek senkinek stb. és csomót vagyok egyedül is emiatt, mert nekik fontosabb a párkapcsolatuk.
Az összes barátnőmnek van valamilyen hobbija, amiben sikeresek pl. zenekarban játszanak vagy írnak. Az pedig mindig nagyon szépen ki van emelve, hogy én csak otthon "pingálok" és gyűjtöm a fiókba a képeket.
Nagy vágyam lenne eljutni külföldre bizonyos országokba (pl. tanulni), de sajnos az anyagi lehetőségeim ezt nem engedik meg. Viszont folyton azt hallgatom, hogy "tudom, ide te is szívesen eljöttél volna" és hasonlók, mert a barátaimnak ez az életük része.
Szóval ezekre a dolgokra én féltékeny vagyok, ami tudom, hogy rossz és el akarom ezt felejteni. Jó lenne, ha tudnék örülni az ő sikereiknek. Nem tudom mit csináljak ezzel.
Engem soha nem dicsértek meg semmiért sem. Mindig vagy az volt az alap elvárható szint, amit hoztam vagy csak amolyan lesajnáló módon megjegyezték, hogy “ja persze” vagy “neked jó lesz” vagy “szerencséd volt”.
Nekem is van hobbim, csak az semmit nem ér ahhoz képest, hogy valakinek pl. zenekara van és járja az országot és játszák a számát a rádióban vagy kitüntetést kap stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!