Lehet valaki szignifikánsan okosabb? És ha igen, hogyan?

"A 80-110 IQ meg teljesen átlagos"

Azért egy 80-as IQ-ról szabadjon már kijelenteni, hogy nem kis mértékben alulmúlja az átlagot. Esélytelen, hogy valaki ilyen adottsággal doktoráljon.

"Azért egy 80-as IQ-ról szabadjon már kijelenteni, hogy nem kis mértékben alulmúlja az átlagot."

Attól függ, hogy milyen szórású normál eloszlást nézünk. Régebben létezett a 24-es szórású. vagyis 76 és 124 között volt a normálisnak tekintett IQ.

A mensa jelenleg 15-ös eloszlásút használ, vagyis 85 és 115 között van a normál. Így ebben az esetben a 80 tényleg alacsony.

A kérdésre válaszolva. Elméletben lehetséges, de nem igazán megszokott. Ha rossz eredményei voltak korábban, akkor nagyon nagy hátránya lehet alapismereteket tekintve, ami miatt még az átlagnál is nehezebb lesz az egyetem.

Bárki megtanulhat bármit, csak nem ugyanannyi időre lesz szükségük hozzá.

Én is meg tudnék tanulni zongorázni, csak 200 évre lenne szükségem hozzá, Mozartnak elég volt 6-7 év is. Ugyanez a helyzet a többivel is. Egy okos ember 6-8 év alatt doktorál, egy zseni 2-3. Kővűves Pistából is lehetne kvantumfizikust csinálni, csak nincs rá idő.

Az IQ nem olyan dolog mint egy adottsàg. Az egész agyi kapacitàs x évesen attol függ hogy születestöl kezdve mennyi es milyen minöségi ingerek érték az embert, a csaladja/környezete motivalo demotivàlo e azoktol mit làtott, pl az iskola a szorgalom neki a norma vagy az iskolakerülés, amivel a legtöbbet talalkozik a fejlödese soran az iranyban alakulnak ki a hozzaallasa is,pl amelyik gyereket tanitjàk az tudni fog sakkozni esetleg meg is szereti es sakkversenyeket is nyer majd kesöbb, az meg nem fog tudni sem aki még sakktàblà sem latott soha nemhogy érezni annak az izgalmàt, full idegen èletérzés marad neki es az agyàban sem alakul ki az ahhoz szükséges kombinalt gobdolkodasmod sem. Kihozzàk felnöve alacsonyabb IQ val rendelkezönek, holott es itt jön a csavar az egeszben hogy lehet ö viszont született tehetsèg lenne sakkban, csak tanulas, ismeretanyagok nelkül ez a tehetseg egyszerüen nem latszik. Söt sajàt magàrol sem tudja meg az illetö soha az eletben. Es ezen logika mentén lesz a kömüvesböl IQ szegeny kömüves, az esetleg gyengébb képessègüböl, de szorgalmas tanulos lexikalis befogadoképes agyu orvos.

Ha azt nrzzük hogy kivetel nelkül minden ujszülött megtanulja az anyanyelvét tankönyv nelkül, a született képességekkel natur, mindenkinek egyformàn van eselye sikeressé is és szerencsetlenné is vàlni. Azzà lesz amiket fentebb irtam, amivé a sajàt öt èrt környezeti hatàsok szerint lehet ami olyan szinten egyéni hogy mit sziv magàba es mit nem hogy azonos körülmenyek közül kikerülök is lehetnek felnötten homlokegyenest ellentétei egymasnak.

Az hogy a környezet tesz minket azzà amik leszünk mèg vadon felnött gyerekeknél hoztàk le. Vannak akik kutyaolban nöttek fel, a kutyàt utànozva es az énképük is az hogy ö kutya. Màr nem lehet rata segiteni de a konkluzio az az hogy ember is csak azert az ember mert emberi mintàt màsolt gyerekként, különben azt sem tudnà magàrol hogy ö ember.

Nekem 90 körül lehet az IQ-m, a logikai készségem pedig pár éve, amikor teszteltek, normál tartomány alatt volt. Nemcsak simán átlag alatt, hanem normál alatt, ami itt rosszabbat jelentett amúgy.

Minden magántanár, autóvezető-oktató, főnök, munkatárs azon a véleményen szokott lenni rólam, hogy szorgalom sok van bennem, tanulási hajlandóság is, de a logikai készségem nem a legjobb és egyedül nem jövök rá dolgokra.

Ennek ellenére második egyetemen vagyok jelenleg, most estin.

Ebből a szempontból is szerencse számomra a jelenlegi helyzet, mert konkrétan az egész félévem nem állt másból, mint tanulásból. Volt hét, amikor heti szinten lehetett 10 óra szabadidőm, amúgy munka, tanulás, alvás.

Hétvégente 8-10 óra beadandózás, esetleg zh-ra tanulás.

Évek óta csak azt látom, hogy másoknak mennyivel könnyebben megy minden, amihez agy kell, főleg a logika.

Mennyivel kevesebbet tanulnak egyetemen, mennyivel hamarabb betanulnak munkahelyen...

Nekem az a véleményem, hogy nem éri meg tönkretenni az életünket azzal, hogy olyasmit erőltetünk, ami nem megy.

Jelenleg saját magamból annyit látok, hogy selejt vagyok, nem megy a tanulás, de amúgy a sport se (tényleg) és beteges is vagyok. Miközben ha találtam volna egy jókis kétkezi szakmát, ami hozzám illik, az esetleg könnyen is menne, és sikerélményem is lehetne benne.

Egyébként brutál tanulós vagyok, és ami ezt nem látja, okosnak hisz.

Aki látja, mert ő tanít be pl, vagy tudja, sulihoz mennyit tanulok, az finoman szokta közölni, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban.

Ami nem megy, azt az ember ne erőltesse.

Nem, nem csak a környezeten múlik, hanem géneken is.

Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-k közti korrelációja nagyon magas, 0.86, vagyis amikor nagyon hasonló a környezet és a gének is.

Viszont, ha már együtt nevelt kétpetéjű ikrekről beszélünk, vagyis környezet hasonló, de már távolabbi génkapcsolatról beszélünk, akkor a korreláció 0,60.

Míg, ha külön nevelt egypetéjű ikrekről beszélünk, akkor 0,75 a korreláció.

Vagyis az IQ-k közti korrelációt jobban befolyásolta, ha eltérőbb génekről beszéltünk, mint eltérőbb környezetről.

Nagyon sok részletes kutatás van/volt ezzel kapcsolatban, de önmagában se a genetika, se a környezet nem felel az IQ-ért.