Hogyan kezeljem az olyan embereket akik egyik napról a másikra semmibe vesznek, lenéznek?

A jelenlegi munkahelyemen ahol dolgozok, 4-en közfoglalkoztatottként kezdtük annak idején. Most áprilisba átvettek 2 embert rendes állományba. Viszont közülük az egyik nő kb 1 hónapja semmibe néz. Ebédszünetekbe az állandós csoporttal beszél. Ha oda megyek hozzá akkor elmegy vagy azt mondja most foglalt hagyjam békén. Majd 2 perce rá azt hallom, hogy fejesekkel a konyhába nevetgél. Ha sütit viszek nem fogadja már el tőlem. Tegnap pedig visszahallottam a portás bácsitól, hogy már a hátam mögött is kibeszél, hogy miért nem megyek el máshova dolgozni meg hasonlók. Én teljes szívből örültem az ő sikerének mikor átvették, sose volt bennem olyan érzés, hogy miért pont ő és nem én.

Legjobban az fájt mikor ma megláttam a boltba köszöntem neki ő meg csak úgy elment mellettem. Azóta felvetődött bennem a kérdés, hogy amint egy kis hatalmat vagy magasabb rangot kap az ember akkor a másikat semmibe kell nézni mert kevesebb pénzért van ott? Pedig ugyanolyan felelősségem van a munkában mint neki csak én kevesebbet keresek. Tényleg nem értem, hogy miért kell így bánni egymással. A viselkedése ellenére én még most sem tudnám megbántani vagy keresztbe tenni neki. Pusztán csak csalódott vagyok.

27/N