A mai emberekkel miért nem lehet smalltalk-ot folytatni? Két mondat után már pofátlanul a pénztárcámban vagy a magánéletemben túrkálnak.

Smalltalk = Felesleges csacsogás, mert nem tudod elviselni, hogy ne halld a saját hangodat.

Még szép, hogy kihagyom. Ha az időjárás érdekel, akkor megnézem az időképen, vagy kinézek az ablakon.

Ha nem tudsz értelmesebbet mondani a csendnél, akkor nem kell megszólalni! Ilyen egyszerű 🤗

Érdekes, hogy szerinted értékes dolog a smalltalk, szerintem ritka felszínes dolog. Én nagyon nyitott alkat vagyok és szívesen beszélgetek bármiről, ha valaki szimpatikus és úgy érzem, hogy nem rosszszándékból kérdez valamit. Éppen azért sokszor hajlamosabb vagyok én is komolyabb dolgokról kérdezgetni, ami valakinek már kényelmetlen is lehet akár. Mindenkinek máshol van a határ, én nem szoktam titkolózni és természetesnek veszem, hogy bármiről beszélgetek megfelelő társaságban. Ha pedig nincs mondanivalóm vagy nem szimpatikus valaki annyira, hogy nyitottan beszélgessek vele, akkor inkább csendben maradok.

24/F

Bárkivel tudok dumálni, de pl számomra :

Pár perc alatt kielemzem az embereket és mivel szimplán arcból és egy kérdésből meg tudom állapítani milyen ember...

Nem szeretem a vulgáris, unalmas embereket.

Ha neked jó az, hogy jelentéktelen sablon dolgokról akarsz sok emberrel kommunikálni...

Egészségedre.

Átlag munkahelyen minek jópofizzak olyanokkal pl akik megkeseredettek, unalmasak, negatívak.

Az egyetlen pozitív dolog az életükben, hogy mit ettek s gyerekeztek, unokáztak.

Élettelenek.

Volt melóhelyemen az embereket túl egyszerűen kiismertem, az pedig fájt nekik, mikor én mosolygós jókedvvel kezdtem a hétfőket is, míg ők hullán, kedvtelenül szürcsölték a kávéjukat ... 90%-ban negatív dolgokkal voltak tele.

Nem akartam ezt, hogy hatással legyen rám.

+a rosszindulatúaknak fáj az, ha boldog a másik.

Emellett míg ők jelentéktelen vagy/és negatív dolgokkal voltak lefoglalva, addig én csendben vázlatoltam a jövőbeli terveim, projektjeim.

Az emberek legnagyobb gondja: Nem gondolkodnak s elvesznek a negatív hullámok közt.

Csak mert magamra fókuszáltam s mertem mosolyogni, boldog lenni - az emberek szegénységbizonyitványa kitárult felém.

Pletyiztek, ki akartak cseszni velem, hátráltatták munkámat...stb

Csak mert nem a jelentéktelen vulgáris, siralmas életük, meg a századjára hallott semmilyen témák egyáltalán nem érdekeltek.

Amikor már elfajultak a dolgok levegőnek néztem őket, mert olyan gyerekes és primitív szintre ereszkedtek, hogy az már szégyen volt.

Amikor munkámat hátráltatták durván, a másik értelmes egyetlen egy kollégámat is szivatták, akkor volt az, hogy ebédkor nem elvonultam az irodába, hanem oda mentem mindenki előtt felszólalni.

Kimondtam, hogy magamra figyelek s nem érdekelnek a közönséges rosszindulatú dolgok, ahogy az se ki kivel kefélt, hol, mikor.

Ezerszer jobban érdekelnek a projektjeim, amiket délután kiviteleztem.

Mindenkivel úgy bánok, ahogy megérdemli.

Ha pedig valakinek nincs annyi IQ-ja, hogy felfogja azt, hogy engem jobban érdekel az alkotás, nem pedig a negatív, rosszindulatú pletyik, az csak igazolja azt, hogy milyen ember:

Olyan, aki nem az én kis köreimbe való.

Kedves kérdező!

Képzeld, lehet értelmesen kommunikálni az emberrel, de nem mindegy kivel s milyen mentalitási szinten van.

Pl barátommal fél napokat elbeszélünk úgy, hogy észre se vesszük az idő múlását és mindig azon a véleményen vagyok, ha vele beszéltem:

Nagyon jól esett értelmes és minőségi beszélgetés, mivel ritka a mi szintünkön lévő ember, főleg a korunkbeliek közt.

Másik 3 barátom idősebbek: 38, 44, 42.

Vannak kik furcsán néznek rám, de nem érdekel, számomra egy minőségi beszélgetés, eszme csere, újabb alkotásaink bemutatása s eredmények milliószor jobbak, mint a közönséges sablon dolgok, amiket hallok és undort váltanak ki:

-mizus?

- mi újság?

- időjárás...

- mit főzött

- hogy vagy?

- "nekem nincs időm" ettől a falat tudnám kaparni páros kézzel...

Mindenkinek van csak ostoba beosztani és saját életét irányítani

-sietnek, kapkodnak, tiszta sresszesek (maguknak alakítják ki)

- amikor x év után felkeresnek s ez a legnagyobb kérdésük "mizu?"...

Erre válaszom: Mit akarsz?

Nem volt olyan, aki hátsó szándék nélkül keresett volna fel.

No az ilyeneket áthidalom.

Sokan pénzt akartak kölcsön, főleg miután fülükbe jut hova törtem fel magam.

Unoka tesóm is...

Annyin se tud változtatni, ha pl negatív gondolatai vannak azt felül írja valami pozitívval...

Persze hogy megkeseredik már huszonéves fejjel.

Amiket leírtam s ez csak pár dolog - ezek olyan tények, amik létező problémák a mai világban.

Én pedig továbbra is azon leszek, hogy a magam világát s önmagamat fejleszteni tudjam pozitív s kedvező irányba, áthidalva a negatív külső hatásokat.

A munkahelyekre sajnos nem IQ, EQ és mentalitás, személyiség alapján van felvétel.

Ezért elég vegyes a társaság, ami nem érdekli a főnököket, csak menjen a munka.

Nah ilyen gond nincs nálam, 4 embert vettem magam mellé dolgozni a nem megszokott felvételivel, interjúval.

Nálunk teljesen más a légkör.

Pl hétfőnként a megszokott közeli kávézóban kezdünk s átbeszéljük a projekteket, ki hol tart s folytathatja a másik mert pl másik szakma által lesz kifolgozva az adott tárgy stb.

Élvezzük a munkánkat s imádunk szakmailag is elmerülni bennük.

Ötletek, inspirációk, vélemények, érvek, adott kombinált munkánál egyeztetés/megoldás...stb

Mindez intelligens szinten, tisztelettel, de mégis olykor trollkodással, mindenki figyeli meghallgatja a másikunkat, képesek a pozitív és negatív kritikákat feldolgozni/elfogadni s mindezek mellett az őszinteség.

Pl máshol mondanánk ki dolgokat, átlag ember besértődne vagy/és magában mondogalódna s menne a rosszindulat.

Mi meg kimondjuk, megbeszéljük értelmes ember módjára.

A legutoljára hozzánk csatlakozott illetőnek nem volt papírja a szakmához, de mivel láttam a munkáit s előttem kidolgozott mintadarabot is meg tudta csinálni az elvárásomnak megfelelően a teszt napján.

Nos... Más felvételiző cigánykodni kezdett.

Annyit mondtam:

Látod ezért se vennélek fel.

Volt papírja, de az a munka amit felmutatott...

Az szintén olyan tré volt, mint az illető mocskos szája.

Számomra az alkotás és a személyiség minősége fontos.

Ez viszont sokakra nem jellemző.

Kisebb koromban mindig is magányosan éreztem magam, mert alapon nem voltam átlag, kilógtam.

Mára viszont szeretek kilógni a sorból.

S az 5-ös kommentelővel egyet értek: Felszines dolog ez a téma amit feldobtál.

A felszines embereket s dolgokat utálom.

Ha te szereted egészségedre :)