Miért rossz ha magunkban tartjuk az érzemeinket?

Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy lufit, hogy gyűlik, gyűlik és bumm felrobban.

Egyszerűen csak azért rossz ha mindent magadban tartasz, mert nem kapsz az érzelmeiddel, gondolataiddal kapcsolatban külső megerősítéseket, visszajelzéseket így nagy valószínűséggel "hibás" eredmény fog születni az agyadban.

Kicsit olyan mint a vicc, hogy "B..szd meg medve a fűnyíródat".

A visszatartott érzelmek nem tesznek jót a jellemednek. Fentebb már megindokolták, ezért nem ismétlem.

Inkább régi, örök igazságokat írok Neked:

- "Az ember társas lény." Tehát nem magányra született.

- "A másokkal megosztott bánat - fél bánat, de a másokkal megosztott öröm - dupla öröm."

Tehát ezért ne tartsd magadban az érzelmeidet, de azért jól válogasd meg, hogy kikkel közlöd az örömöd-bánatod, mert a nem hű barátok félremagyarázva adhatják tovább.

“oké voltam(/vagyok) depressziós”

Szerintem ez nem oké. Én nem hinném, hogy az ember meg kellene várja, amíg “robban”, és elviselhetetlensége pontba jut, és addig minden problémát csak úgy el kellene viselni.