Mi a legnagyobb ellentmondás benned?

Minden. Szó szerint.

Nagyon modern felfogású vagyok, libsi majom, mellette meg konzervatív szélső jobbos.

Nagyon gazdag vagyok, de mindenre sajnálom kb a pénzt.

Extrovertált vagyok, de rengeteg dolog miatt lehetnék introvertált.

Megértő és empatikus vagyok, de rengeteg dologban, amiben szentül hiszek, nem tudok engedményt "engedni", és frankón megmondom, ha valaki a saját hibájából van ott, ahol.

Imádok rengeteg új dolgot megtapasztalni, de mellette a régi dolgokat preferálom.

Vezető típus vagyok, mellette meg mégis szeretek eltűnni a tömegbe.

Kitartó vagyok, sokszor meg lusta.

Imádom a régi, klasszikus stílust, mellette meg a modern divatot.

Bármi, kb bármit rám lehetne húzni, amiben ilyen szöges ellentét van bennem.

Igazából a 3-as nagyon jól összefoglalta azt, amit alapvetően éln is érzek magamon.

Amit küldön kiemelnék, és a válaszoló is írta, az az a pont, hogy egyrészt elég empatikus vagyok, néha még én jobban bele is élem magam mások helyzetébe, mint ők maguk, ugyanakkor vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni/elfogadni, mert én totál másképp gondolom és nem tudok engedni.

Betegesen rajongok az új dolgokért, mindent ki akarok próbálni, de az emberi kapcsolataimban sosem éreztem ezt szükségesnek (évek óta ragaszkodom a barátaimhoz és a páromhoz is, kényesen ügyelek a hűségre, érdekes mód abban nem vonz az új).

Utálom a gyümölcsös sütiket, de imádom a gyümölcsöt magában, imádom a csokis sütiket, de nem szeretem a csokit magában.

A zoknijaim többsége rózsaszín, de az egész ruhatáram fekete.

Egyenrangúság párti vagyok a kapcsolatban, a házasságban, a munkában, a gyereknevelésben, de a hagyományos udvariassági és közeledési gesztusok "izgatnak fel", azt tartom férfiasnak, ha egy férfi férfiasan viselkedik és udvarol, meghív és alkatilag is abszolút férfias hozzám képest.

Imádok szerepelni, de nem szeretek közvetlenül beszélgetni. Előadni nagyon jól tudok és nagyon is szeretek, de ténylegesen kommunikálni irritál.

Utálom a drámát, de ha valakin látom, hogy ostoba és öntelt, rá akarok szállni és letörni a szarvát.

Leszarom az embereket, mégis a magam önfejű módján maximalista vagyok és folyamatosan kihívás elé állítom magam a társadalmilag hasznos módon.

Bölcsészként kezdtem, mérnökként végeztem.

Introvertáltnak érzem magam, pedig minden teszt extrovertáltra hoz ki.

Mindent halogatok, ami munka vagy tanulás, mindennel mindig totálisan szét vagyok csúszva és az utolsó pillanatban rántom vissza egyenesbe, de az edzéseim közül soha egyet sem hagytam ki és lelkesen csinálom őket már évek óta. Arra rá tudom magam venni időre és bánt, ha el akarom halasztani, amiatt le tudok fújni programokat, de a tanulás, ami meg sokkal fontosabb lenne, az nem ilyen. Pedig kevésbé fárasztó és fájdalmas...

Nem tartom magam jó embernek és kifejezetten utálom a primitív embereket, mégis mindenki jó emberként gondol rám.

Családtagként hivatkozok mindenkire, aki kedves, de jelentéktelennek és indokolatlannak tartom a tényleges rokonaimat jobban kedvelni, mint egy vadidegent, csak azért, mert közös a családfánk bizonyos pontja.

Irtózok a gyerekvállalástól, de szeretek gyerekeket tanítani.

Tehetséges vagyok abban, amit csinálok, viszont nem fektetek bele annyi energiát, mint kéne pedig sokkal többre vihetném. Szocfóbia, önértékelési zavar miatt egyszerűen nem szeretem ha néznek. Nem értékelem a lehetőségeket. Nagyon sok jó eredményt érhettem volna el, de magasról tojtam rá, lusta voltam, motiválatlan, nem érdekelt a saját életem. Nyilván megvannak a lelki okai, de valamiért egész életemben azt éreztem, hogy bármennyire lehetek jó, szorgalmas, tehetséges az életben, a kutyát sem fogom érdekelni. Illetve az is bennem van, hogy nem szeretem ha tudnak rólam az emberek. Pedig csak úgy lenne benne sikerem, ha építeném az emberi kapcsolatokat, de az a helyzet, hogy ránézek a világra, a világ embereire, és elfog egy mélyről jövő undor, hogy én ezek elé az emberek elé, akik bántottak, megaláztak, kiközösítettek, nevettek rajtam, nem akarok eléjük állni művészkedni. Ha tudnék vele úgy pénzt keresni, hogy ne tudjon róla senki, tök jó lenne.

Ez az én ellentmondásom. Nem érdekel, hogy jó vagyok valamiben.