Mit választanád fiatalon? Albérletet és ezzel együtt örök adós lennél magaddal szemben, vagy maradnál otthon és a szülői segítséget évekig? (Spórolás)
A legtöbb fiatalnak kilátástalan az élete, talán csak azok tudnak eredményesebben saját lábra állni akik viszonylag magas fizetésért dolgoznak.(Környezetemben ahol lakom ezt látom, alig 32-35 évesek) és ketten egy kis gyerek mellett, gondolom jókora hitelből, alapokról visszaépítettek egy régi szocialista házat(Több mint 3 évig árulták, korszerűtlen öreg ház volt, 11M-ért senkinek nem kellett, hisz az utcra frontra néző fal hosszanti irányban repedt volt) ők megvették, és visszabontották teljesen.
Hiába mondják nekem idősebbek, hogy 27 évesen nem kéne ilyenekkel foglalkoznom, majd lesz valahogy, szerintem pedig pont hogy sehogy.
Eleve a legtöbb velem egykorút, vagy fiatalabbat a párkapcsolat, magánélet, autók vagy nyaralás utazgatás foglalkoztatja.
Nekem 8 éve felajánlották a szülők hogy maradhatok itthon, ne akarjak mást gazdagítani, inkább rakjam el azt a pénzt, vagy épp a dupláját, és ha eljön az idő, lesz egy lehetőség, akkor segít a család dönteni.
Van aki úgy gondolja többet ér 40nm2 és egy párkapcsolat, mint az hogy valaki 30-hoz közel otthon éljen. Én sem tennék így, ha az ország is élhetőbb lenne alacsonyabb keresetűeknek is, 210-220e ft-t tudni kell beosztani.
Arra meg nem lehet alapozni hogy holnap belefutok egy normális csajba, és 2 éven belül minden lóvét összetéve már ott fogom tolni a talicskát a saját portámon...
Hát.
Ha jól kijössz a szülőkkel akkor felesleges az albérlet...
Ha eltudod tenni a zsetont akkor gyüjts amíg tudsz.
Vegyél saját házat.
Én is amit már albérletre költöttem abból vehettem volna házat vagy házakat is akár ha romosabbakat nézek...
Szóval ez helyzet függő.
Ha meg találsz egy lányt és virnyákol, hogy inkább albérletbe akar költözni veled akkor meg fizesse ő.
Aztán majd meggondolja...
Kapcsolatod lehet ott is a szüleidnél.
Kinek mi a prioritása. Nekem például nem prioritás, hogy valaha saját házam legyen. Nem vágyom rá, nem érdekel. Az sokkal fontosabb volt, hogy minél hamarabb elköltözzek a szülői házból és véget vessek annak a rémálomnak, amiben felnőttem. Fontosabb, hogy legyenek élményeim, hogy utazzak, hogy kipróbáljak inél több dolgok, mint hogy gürizzek, mindenen spóroljak és majd 40 évesen azokat a falakat nézegessem, amikről elmondhatom, hogy az enyémek és akkor elkezdjem kétségbeesetten pótolni azokat a dolgokat, amiket fiatalon kihagytam. Végül az országot is elhagytam, nagyon jól keresek, félre tudok tenni albérletben és élek is, rengeteg élményt gyűjtöttem. Háromszor annyit tehetnék félre, ha nem utaznék, nem járnék sehová, csak otthon ennék, stb., de nem teszem. Még mindig nem akarok saját házat venni, ráérek vele, nem is ebben az országban fogom megtenni. Huszadrangú számomra, teljesen más dolgok tesznek boldoggá. Gyereket pedig nem akarok, így ez sem szempont. Kinek mi, én elégedett vagyok a döntéseimmel és ha visszamehetnék az időben sem tennék másképp.
Viszont simán lehet, hogy ha normális gyerekkorom lett volna és ha nem éreztem volna úgy, hogy az egyetlen esélyem a jó életre az, ha minél hamarabb elvágok velük minden kapcsolatot, akkor nem így alakult volna az életem, ki tudja. Mindenesetre nem bánom.
Harmadik opciot valasztottam: sajat haz fiatalon.
Bar a mostani eszemmel inkabb vettem volna munkahelyhez kozelebb garzont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!