Van pszichológiai fogalom arra, mikor valakinek valamely képességei nagyon erősek, mások meg nagyon gyengék?

Én csak úgy hívom, hogy „Sims-elmélet”, mert úgy képzeltem el, mint amikor a The Sims nevű játékban egy karakter beállításánál csak egységnyi pöcök áll rendelkezésre, és ha valamely képességét kimaxolom, akkor csak kevés pöcök marad más képességekre. Így valamiben nagyon erős lesz, másban gyenge. Vagy mindenben átlagos, mert egyenlően oszlanak el a pöckök.

De ennek biztosan van valamilyen tudományos neve, csak egyszerűen nem találok ilyesmit.

Mondok egy példát: én egész életemben rossz voltam vizualizációban, sosem voltam „vizuális alkat”, képtelen vagyok színekre visszaemlékezni, elképzelni dolgokat, hogy néznek ki; ellenben erőfeszítés nélkül és nagyon gyorsan tudok memorizálni térképeket, kínai írásjegyeket. Mintha az „egyszerű vonalakból álló ábra”-memóriámba tették volna az összes naftát, de a színes-formás-fényképszerű memóriába nem maradt egy pöcök sem. (Például amikor álmodok, egyszerűen nincsenek színek, még csak nem is fekete-fehér, hanem nincs ilyen kategória az agyamban, hogy színe volt valaminek, egyáltalán nem tudom felidézni, hogy mi hogyan nézett ki, viszont analóg órát kitűnően olvasok le, és ébredés után is emlékszem rá, vagy akár térképet is tudok rajzolni arról, hogy merre jártam, mindig „érzem” merre van észak, hol vagyok a térben.)

Na ezt keresem, hogy hogy hívhatják ezt a képesség-egyenlőtlenséget. (Bocsi, hosszú lett a leírás)