Ha valakinek nem jönnek össze a dolgok, miért bélyegzik meg automatikusan, hogy lusta?
Mire gondolsz?
Ha 30 éves emberekre, akiknek 15 évig nem jutott eszébe bármit csinálni, akkor szerintem érthető.
Ha önismeret nélküli emberekre, akik egy rossz választással pokollá tették a saját és a gyerekeik életét egy rossz partnerrel, szerintem az is érthető.
Ha évek óta munkanélküli emberekre, akik érdekes mód sehogy sem tudnak elhelyezkedni, az is érthető...
Biztos van olyan eset, amikor jogos, amit mondasz, de a legtöbb ilyen ember megcsinálja magának a fszságát aztán csodálkozik, hogy senki sem sajnálja.
Akinek többszöri próbálkozásra pl karrier nem jön össze?
Vagy ha vis maior lesz? (sokak számára ez a vírus pl az, de gondolhatunk durvábbra is akár).
#1
Pont erről a hozzáállásra gondolok. :(
#1 Tökéletesen leírta. Mert általában annak nem jön összes semmi, aki nem tesz érte eleget.
Ettől függetlenül lehetnek kudarcok és nem jöhet össze valakinek minden mindig. De aki sehova se tart, az nem a körülmények áldozata, hanem nagyrészt magának köszönheti
5,ne haragudj, de nehéz másképp hozzáállnom. Tudod, sokszor próbáltam segíteni az ilyen embereknek, mert úgy éreztem, azért mondják el a problémájukat, mert szeretnének fejlődni. Mit kaptam? Kifogást kifogásra és azt, hogy miért nem fog működni semmilyen ötletem
Nézd, sokszor megszívtam már én is a döntéseimmel, nekem sem jött minden össze elsőre. Tudom, milyen ez. De van, amikor egy ember annyira elkotlik a problémáin és belemerül a sebnyalogatásba, hogy lepereg róla minden segítség. Egyszerűen kimozdíthatatlan, főleg szép szóval. A szülők, akik a kamasz gyereküknél gondolkodnak el, hogy nevelni kellett volna, a túlsúlyos, aki felszedett 30 kilót és csodálkozik, hogy hogy jutott ide, a munkanélküli, aki akkor ébred fel, mikor már végrehajtási eljárás alatt van a háza, a 30 éves szűz, aki 15 éves kora óta csajozhatott volna és próbálkozhatott volna, hogy mi a probléma azzal, ahogy próbálkozik, ehelyett semmit sem tett. És bármit javasolsz nekik, akármilyen megoldást mondasz, mindig jön rá egy kifogás, hogy az miért nem. És eredményt akarnak, tenni nem, ez az egyik. A másik meg, hogy komolyan nem akarom elhinni, hogy egy több éve tartó problémának miért nem voltak addig tudatában. Hiszen megkeserítette az életüket minden nap. Miért nem léptek időben és miért nem lépnek most sem, mikor még sokan fel is ajánlják a segítséget, javasolnak megoldást nekik?
Annyira fel tudnak ezek az emberek húzni, hogy tényleg kedvem lenne úgy beszélni velük, hogy még nekem is rosszul esne, mert nem értenek a szép szóból. De nem az én dolgom, hogy ki hogyan hagyja tönkremenni az életét és ki hogy játssza el sorra a lehetőségeit. Mert ezek a dolgok nem a "nem jönnek össze a dolgok" kategória. A nem jönnek össze a dolgok az, mikor rossz szakra jelentkezel és pár éven belül rájössz, hogy pályát akarsz váltani, vagy bontod a jegyességet és szakítasz, mert rájössz, hogy rosszul döntöttél. Vagy Pestre költözöl, mert vidéken nem találtál állást. Vagy 30 évesen veszed meg az első lakásod hitelre, mert 25 évesen érezted először, hogy ideje összeszedni magad. Vagy kidobod a kaját, mert elsóztad menthetetlenül. Ezek a nem jönnek össze a dolgok kategória. Az, mikor 10 éve rohadsz egy helyzetben és vállalsz olyan felelősséget, ami nem játék és szórakozol életekkel, az nem a nem jön össze kategória. Az az ostoba szar vagy, ébredj már fel a rohadt életbe kategória.
Én több évnyi mások viselkedésének megfigyelése, sajátom megfigyelése, fejlődni próbálás mindenben - akár abban, milyen programokat szervezzek, hogy kicsit új felé nyissak, akár abban, hogy legközelebb adott helyzetben miképp próbáljak máshogy viselkedni, vagy mikor és hogy legyek karakánabb,
Egészségesebb étkezésre törekvés úgy, hogy kvázi csak a tejcsokit és a rizst szeretem,
Sportra törekvés úgy, hogy sokszor semmi időm, kompromisszumos megoldások keresése, hogy mégis beilleszthessem a sportot,
Rettentő sok tanulás sulikban és audodidakta is, ha valami nem jött be már ott is volt a B terv
Olykor kockázatok vállalása és idő 80%-ában komfortzónán kívül lét
Ezek után azt mondom, igenis van, amikor az ember akárhogy küzd, korlátainak, körülményeinek, sorsának a rabja marad.
Általában felsoroltok 5 szerintetek megoldást, abból 3-at már próbáltunk, 2 pedig egyértelműen irreális.
Ha ilyen egyszerű lenne, nem volna probléma.
Majd itt már megsértődve odébb álltok.
Jó, akkor biztosan lusta vagyok, bár én azt érzem (és ismerősök is ezt állítják), hogy inkább túlhajtom magam, nem pihenek.
De ha ti mondjátok, hogy aki nem ér el semmit, az lusta, akkor biztos.
Hú, fura, hogy néhányan mennyi mindent ráhúznak a lustaságra. Nem, a lustaság nem abból áll általában, hogy valaki külső kifogásokról beszél, hanem ez a valóság. Aki mondjuk 10 évig spórolt és most vágott bele egy kiadó lakásokkal való dologba, az bebukik a jelenlegi helyzet miatt. Ti meg lazán megmondanátok neki, hogy lusta, mert 10 évig melózott és most megszívta a vírus miatt. Well done, ez a gondolkodásmód csak a saját vállatok veregetésére jó.
De írhatnék olyan ismerőseimről is, akik peremvidékről jöttek és az egész környezetük folyamatosan próbálta őket visszarántani. De, ők is biztos csak lusták voltak, ha mondjuk a saját anyjuk bepiálva lelépett egy hétre és nekik kellett gyerekként az öccsükről gondoskodni.
De, még az olyan még hétköznapibb példákat is hozhatnám, hogy nálam mérföldekkel tehetségesebb ismerősöm hogy került ki az egyetemről, mert egy tanár teljesen rászállt és egyéb hasonló finomságok.
Az EU-ban nálunk az egyik legkisebb átjárás a társadalmi rétegek között. Csak úgy szólok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!