Minden ember aki szerelemből van együtt a párjával, azt gondolja a másiktól, hogy ő a legcsodálatosabb ember a világon?

Sen ki ne keressen hibák nélküli, tökéletes lényt társnak. Ha valakit ilyennek lát,akkor elvakítja őt a szerelem. NINCS TÖKÉLETES? HIBÁTLAN EGYÉN. Azért van az udvarlás, ismerkedés ideje, hogy megismerjem a másikat, meglássam, észre vegyem a hibáit. Aztán mérlegelek, hogy ezekkel a hibákkal képes vagyok-e hosszú évtizedeken át leviselni őt magam mellett, vagy társaságban. Ha valami nagy akadályt látok, megszüntetem a kapcsolatot - véglegesen.

Nekem nagyon furcsa, amikor a fiatalok ilyesmit írnak: "két (három) hónapja járunk, nagyon szeretjük egymást, de tegnap óta nem írt (úgy hallottam, hogy más lánynak is udvarol... stb.) mit tegyek?". Ez az ismerkedés, a párVÁLASZTÁS ideje. Ha valami nem tetszik - szakítok.

Igen mikor szerelmes vagyok valahogy nem akadok fent a hibákon.

Valószínűleg többet is bele látok mint kéne.

De egyértelműen azt érzem olyankor, hogy igen ő az, ez az a típus amit eddig kerestem.

Ha a közelében vagyok állandóan vidám vagyok.

Mikor nem vagyok szerelmes sokkal kritikusabb vagyok és sajnos minden hibát észre veszek amit nehéz magamban tartani sokszor.