Mi történt velem?

Gyengeségre vall amit művelsz. Bántott gyerekből "bántalmazó" felnőtt. Megtapsolnálak élőben :D

Így védekezel, ilyen kicsinyes bosszúkkal, de ezek még annak sem nagyon nevezhetőek. Lenézel mást mert jeked rossz volt. Azta... :D Ajánlom hogy állj tükör elé és nőlj fel, talán ideje lenne gondolkozni.

Életednek azt az időszakát valószínűleg nem zártad le, sérelmeket nem dolgoztad fel, nem kezelted a helyén. Dolgoznak a sérelmek, amelyek gondolom dühöt generálnak benned és mint írod, vissza is adod másoknak, hogy egyesek miképpen bántak veled.

Ezzel az a gond, hogy akiket bántasz, ők nem tehetnek sérelmeidről. Gondolom: verbálisan gyengébbnek érzed őket magadnál és akkor megteszed ugyanazt, amit veled gyerekként tettek mások, a gyengébbet verbálisan elnyomod, eltaposod. Elég jó úton vagy hogy tudj változtatni ezen, mert elég jól, önreflektíven vázolod a dolgot.

Engem egyszer egy ilyen nyomorult ember, mint te, nagyon megkinzott. Én csak szeretetet, türelmet, jóindulatot tápláltam felé, ő meg csak kigúnyolt, megalázott, kiröhögött. Szemembe is - és ahogy egyszer megtudtam, a hátam mögött is. Szivemből meggyűlöltem őt, és egy romlott, gonosz, bukott lélekként tartom nyilván - már amikor véletlenül eszembe jut, mert azt is igyekszem elfelejteni, hogy közöm volt hozzá.

És ezt nem azért irom le, hogy ezáltal téged alázzalak, hanem azért, hogy olvass a sorok között: a személyemben a "sorstársad" is egy olyan embert bántott és lökött el, aki őszinte jó szándékkal fordult hozzá. De ő észre sem vette, vagy ha mégis, gyengeségnek tartotta. Holott, ha még képes lett volna bármilyen normális emberi érzésre, szeretett és szeretni tudó emberré válhatott volna tőle.

Itt ne magad védd szerintem. Elmondom újra: engem is bántottak, olyan lettem mint te, mégis rendbejöttem! Érted már így? Mit akarsz velük csinálni? Egyesével elkapod őket? Ha őket szidjuk csak akkor azzal téged pátyolgatunk acélszobor. Talán így érted. Ne áltasd már magad. Tanács kellett? Kaptál párat. Ha nem tetszik süllyedj tovább.

Jó szándékkal mondtam mindent.

Velem is ezt tették gyerekkoromban, de ha mindig arra hovatkozol, hogy "hát én biza azért vagyok ilyen, mert több mint 25 éve olyan időszak volt, hogy.." "meg oviban is mindig bántottak, megaláztak" ez az élet hova fog vezetni?

Mindenki csak arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy ez az élet így el is szigetelhet másoktól. Jó emberektől. Egész életedet úgy akarod leélni, hogy azokat szidod, akik gyerekként bántottak? Lehet már rég elfelejtettek. Én nem bántok másokat, hanem elég nagy szenvedést okoztak nekem az ezzel kapcsolatos gondolatok és több mint 20 évig nem tudtam továbblépni.