Vigyázat, érzékeny téma! Aki megbánta a gyerekvállalást, az miért érez így?

Elsővel értek egyet. Ha majd a döntés megszületik, akkor érezni fogod, hogy jó döntés lesz.

Szerintem (de ez csak az én véleményem) ne keress támogatókat olyan döntésed megerősítésében, hogy "miért nem kell gyerek". Legalábbis számomra az jön le, hogy már előre ellenérveket keresel, kérdezhetted volna azt is: ki miért nem bánta meg.

" És nem akarom, hogy én is így legyek az esetleges saját gyerekemmel."

akkor ne legyél így. egyébként is a gyerekek kb 13 éves koruktól azt szeretik, ha a szülő békén hagyja őket, és csak ha valami nagy hülyeséget csinálnak, akkor kérnek segítséget.

"egyébként is a gyerekek kb 13 éves koruktól azt szeretik, ha a szülő békén hagyja őket,”

😲Atyaég, remélem neked nincs gyereked.

Nincs olyan életkor, amikor a gyerek ne töltene szívesen MINÕSÉGI idõt a szüleivel.

Szerintem aki őszintén megbánta, ott nagyon nagy bajok vannak. Van olyan barátnőm, akinél válás után egy 3 hónapos kapcsolatba sikerült be a baba úgy, hogy soha nem is akart gyereket vállalni. Nyilván verte a fejét a falba, hiszen nem szorított senki pisztolyt a fejéhez adott szituációban, dehát ez van. Végül vállalták és együtt maradtak az apukával. Ő nem tagadja, hogy néha marha nehéz és egyáltalán nem akarta és olykor úgy érzi, hogy összeroppan a felelősség alatt és ilyenkor mindig úgy érzi, hogy nem kellett volna, de aztán rámosolyog a kisfia és rájön mekkora barom. Nála aztán minden adott volt, hogy megbánhassa, de még ő is azt mondja, hogy nem csinálná vissza semmi pénzért.

Én sem bántam meg. Azt gondoltam túl önző vagyok hozzá, de nagyon szerettem volna és egyszerűen teljesen átkódolta az agyam. Eltűnt az önzőségem. Ha picit előjönne, akkor megoldjuk ketten, hogy tudjak magamra időt szánni, egyszerűen több időt foglalkozik vele az apja. Nagyon sok idő, állandó szervezés, de valahol mindig benne van az emberben, hogy megéri. Vannak mély és sötét völgyek nyilván, dehát melyik élethelyzetben nincsenek? :)