Gáz az hogy kényelemre és szabadabb életre vágyom?
Öszintén szólva elegem van a malomból és a szürke hétköznapokból és az állandó rohanásból. 28 éves vagyok és teljesen kiégtem az "állandóan csinálni kell valamit" életből. Nyugdíjas a lelkem tudom, de állandóan szép tájak, kellemes borok járnak a fejemben. Hogy nem kell néznem a boltban az árakat és ha megtetszik egy táska, ne kelljen lemondanom róla.
Ez most akkor gáz?
Érthető. Igen.
Én ezt az egyszerűségemmel rabszolgaságnak hívom, addig az is marad míg ki nem találok valamit, amiből anélkül tudok megélni, hogy dolgoznom kelljen. A hivatás az már más. Szerintem
"De nincs olyan munka amiből kényelmet lehet teremteni."
Munka nincs. Hivatás, küldetés van. Ebbe fekteted bele a munkát, hogy elérd általa a céljaidat.
Más nem fog neked olyan munkát adni, amelyből nyugdíjba vonulhatsz tíz éven belül, és olyat sem, amelyben ne kellene gürcölnöd.
Ezt csak te tudod megteremteni magadnak, senki más. De a munka egyszerűen nem spórolható ki belőle.
Viszont teljesen más, hogy ezt a sok munkát a céljaidért és a saját jólétedért teszed bele, vagy valaki más céljaiért, cserébe azért, hogy elvegetálhass.
Szerintem nagyon is van olyan munka, csak az embernek rá kell magát állítania egyre. Egy vállalkozó, ha jól tolja a szekeret, pár év alatt befut. Én alkalmazott vagyok ugyan, de 6 órában keresek annyit, mint más teljes állásban sem. Egyik ismerősöm 45-50 évesen simán nyugdíjba mehet, annyi tartaléka van...
Minden pihenést egy komoly nyeremény vagy egy sor kemény munka előzi meg. Kérdés, hogy te mit vagy képes megtenni a kényelmedért, pl képes vagy-e 4-5 éven át vakon hinni abban, hogy vezet valahova a teperés, stb
A 8-as válaszolósok mondatomat idézte és megindokolta, hogy miért helytelen. Én igazat adok neki. Jól indokolt DE CSAK A SAJÁT SZEMSZÖGÉBŐL NÉZVE! Olyan ez, mint amikor két ember szemben találkozik és kettejük között fekszik a földön egy házszámtábla. Egyik azt mondja: "Hatos". A másik erre: "Á, á! Kilences!" Mindkettőnek igaza van a maga szemszögéből nézve.
Tény, hogy az ember szellemi vagy kétkezi munkáját véglegesen nem lehet véglegesen kiiktatni az életből. Az sem indok, amit valaki fentebb ír, hogy mindig lesz valaki, aki dolgozni akar.
Ha az ősemberek is 23 évesen kiégettnek érzeték volna magukat és úgy akartak volna élni, mint a kérdező, akkor ma nem lenne benépesülve a Föld...
"Ha az ősemberek is 23 évesen kiégettnek érzeték volna magukat és úgy akartak volna élni, mint a kérdező, akkor ma nem lenne benépesülve a Föld..."
Az ősembereknek állítólag napi átlagban kettő órát kellett dolgozniuk, nem nyolcat (plusz háztartás). A napi többórás robot a mezőgazdálkodás elterjedésével vált elterjedtté.
Rabszolga? :D
Még szerencse, hogy “rabszolgaként” azért fel tudtál mondani, sajnos az ókorban és a középkorban a valódi rabszolgáknak ez nem ment ilyen könnyen.
Kérdező, B tervnek viszont lennie kell. Nem akarsz rabszolga lenni, én aztán pláne megértem ezt.
De élni valamiből kell, mert ingyen nem lehet. Tehát másfajta - legális - bevételszerzésre szükséged lesz.
Mi a terved erre?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!