Ti erről mit gondoltok?

Van egy barátnőm, aki 3 éves kora óta reumás, de csak a lábaira terjedt ki a betegsége. Bokákra és térdre. Szerencsés abból a szempontból, hogy vékony, abszolút nem hízékony alkat és ezzel nem terheli az ízületeit még pluszban.

1 éve ismerem és mint a legtöbb kapcsolatomnál, nehezen emelkedik fel vele is a "fal", úgyhogy 2 hónapja tudtam csak meg, hogy az édesapja 2 éve lupuszban halt meg. :( A barátnőmnek 2 bátyja van egyébként. Az egyiknek szintén lupusza van, ő is vékony, a másik bátyja cukorbeteg és 120 kiló. )

Nem tudom, hogy tudatosan vállaltak-e 3 gyereket de az a helyzet, hogy nehezen értem meg, hogy súlyosan beteg emberek sokszor nem gondolnak bele ebbe, vagy talán reménykednek, hogy nem lesz semmi baj, lehet nyugodtan gyerekeket vállalni.

Az én családomban is vannak gondok. Főleg pszichés zavarok. Ha lesz is gyerekem egyszer, csak amiatt szülnék testvért neki, mert tudom, hogy jobb egy tesóval, mint nélküle. Az én testvérem sajnos értelmi fogyatékos. Viszont nagyon sok szeretetet ad az embereknek, csak megrekedt egy 8-10 éves gyerek szintjén, úgyhogy nincs felelősségtudata az életet illetően, így egyedül élni sem tudna. Mégis, hiába sajnálom, nem mondanám azt, hogy lehet jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Mert más baja szerencsére nincsen. Még. Idősebb korában nem tudom hogy lesz.

A barátnőmet is sajnálom. Nyilván nem úgy tekintek rá, mint egy beteg személyre, de mégiscsak 20 éves korában meghalt az apja, akinek nem lett volna szabad a súlyos betegségével 3 gyereket vállalnia. De akkor a barátnőm sem élne. :( Nagyon súlyos morális kérdések ezek, és nincsen erre helyes válasz.

Volt egy osztálytársnőm, akinek SM beteg az édesanyja. Már végstádiumban van. A volt osztálytársnőm a második gyereke, a születése után derült ki, hogy SM beteg az anya, de ő ezt nem fogadta el és szült még 2 gyereket. Láttam nemrég a városban a volt osztálytársnőm édesapját. 50 évesen úgy néz ki szegény, mintha 60 lenne. :( Szétgyötörte az élet. Lényegében neki kellett felnevelnie a négy gyereküket és ápolni a beteg feleségét. Vannak emberek, akiknek ehhez van erejük, és megteszik.

De én ezek után, hogy láttam ezeket a példákat, biztosan nem szülnék, ha nagyon súlyos beteg lennék. Down-kóros gyermeket sem lennék képes megtartani, én nem vagyok ilyen erős. Amúgy is depresszióval küzdök, igazából párom se volt soha, szóval lehet jó okkal nem jutok a családalapítás közelébe sem. Éretlen is vagyok egy elkötelezett kapcsolathoz, 16 éves korom előtt normális baráti kapcsolatom se volt. Anya elég nárcisztikus, apa depressziós. A húgom bipoláris zavaros is, de senkit nem érdekel, mert az ő értelmi szintjén úgy vélik lehetetlen kezelni a problémáját.

Szuper...Nekem figyelemzavarom van a depresszióm mellett, emésztési zavaraim, és -10-es dioptriám van. Senkinek sincs ilyen rossz szeme a családban, viszont én örökíthetném. :(

Egyszerűen félek belegondolni, milyen rossz dolgokat örökölne a gyerekem. A lupuszos barátnőm sokat szenved, a volt osztálytársnőm pedig évekig járt pszichiátriára az édesanyja betegsége miatt, amit nem tudott feldolgozni kamaszként.

Én meg azt érzem, hogy majdnem 24 éves kicsit fiatal vagyok ahhoz, hogy szétparázzam magam mindenen, minden máshoz viszont érettebbnek kéne lennem.

De mégiscsak muszáj belegondolnom a jövőbe és hogy mit tudok én magamtól nyújtani. Anya sokat szenved a depressziós édesapám mellett. Nem szeretném más életét nehézzé tenni és megkapni 25 év házasság után, hogy belefáradt a problémáimba. :(

De egyedül is rossz. Gyűlölök lakótársakkal lakni, nem így képzeltem el az életemet, hogy ennyi idősen még együtt sem fogok élni egy párkapcsolatban. Nem viselem el már idegen nők haklijait, a fürdő-konyha beosztási mizériát stb. Meg kerülgetni egymást, mert volt olyan lakótársam, akivel szerződés miatt egy katasztrofális fél évet egymás mellett kellett még töltsünk. Kicsinált lelkileg teljesen, mert nála nárcisztikusabb nőt még nem láttam. :( Totál taccsra vágta az önértékelésem.

Nem akarok belegondolni, mit tenne velem egy rossz párkapcsolat, amire túl sok rossz példát láttam. Láttam egyáltalán jót? Talán az egyik barátnőm, meg a férje kapcsolata az. A családomban szinte mindenki elvált már. Anya barátainak is vacak a házasságuk, csak a pénz miatt vannak együtt, ami sajnos ebben a vacak országban nagy úr. :(

Úgyhogy én nehezen tudom elhinni, hogyan tudnék egy normális kötődés kialakítani bárkivel.