Miért néznek arra furán, aki nem iszik alkoholt?

Akkor ne igyad!

Egyébként ez a tünet, amit leírtál, khm...khm...hogy is mondjam,... inkább az "egyszerűbb emberekre" jellemző, a tukmálással együtt.

Semmivel nem isznak többet az emberek Magyarországon, mint Európában bárhol. Oroszországot, Amerikát, Ausztráliát, stb. nem is akarom emlegetni...

Hozzáteszem, kifejezetten absztinens vagyok, de a tény attól még tény marad!

Talán azért, mert csak azt tartják helyesnek és normálisnak, amit a többség csinál. Én sem iszom soha, és tényleg minden rendezvényen, eseményen újra és újra bepróbálkoznak azok is a piatukmálással, akik tudják, hogy abszolút nem iszom. Volt olyan baráti társaságban, hogy nem pezsgővel koccintottam szülinapra, hanem üdítővel, vagy a pezsgővel de utána nem ittam meg, és teljesen megsértődött a szülinapos. Most neki nem mindegy? Szeretettel álltam hozzá, buliztam, köszöntöttem, csak épp nem ittam alkoholt.

Inkább olyan közegbe járok manapság, akik között többen vagyunk így, ott nincs gond.

Nekem az ex barátom soha egy korty alkoholt nem ivott egész életében. Ő eldöntötte, hogy nem fog, nem akar, és tartotta magát ehhez. Én sosem nyaggattam, elfogadtam, mert ez az Ő döntése, viszont tény, hogy összejöveteleken mindenki kérdezgette, hogy de mi az, hogy ő még sosem ivott, meg, hogy nem kíváncsi az ízére.

Szerintem ez mindenkinek egyéni döntése, el kell fogadni. Lehet koccintani Szilveszterkor gyerekpezsgővel, lehet inni kólát, gyümölcsleveket, szóval az intelligensebb emberek elfogadják, ha valaki nem iszik, pont.

Én betegség miatt nem ihatom, de ezt szégyellem bevallani.

Éppen ezért nem is járok semmilyen buliba, a családban meg tudnak a betegségről, és nem kínoznak az alkohol témával.

Az a helyzet, hogy az alkohol közelebb hozza az embereket. Ez egy amolyan szociális kötődés. Azzal, hogy te elutasítod az alkoholt, elutasítod azt az örömteli tudatmódosult állapotot, melyet meg akarnak osztani veled, hogy velük érezd jól magad.

Én is sokáig (21 éves koromig) halogattam, mert féltem, hogy mit hozna ki belőlem az alkohol. Egy barátom végül megelégelte és elrángatott. És nahát, így 8 évvel később van párom, normális szociális életem, munkám, kapcsolataim. És csak azért, mert végre először engedtem a társadalmi nyomásnak, hogy be tudjak illeszkedni végre.

Én inkább ennek az ellenkezőjét vettem észre baráti, vagyis mostmár mondhatni ismerősi körben (eléggé eltávolodtunk).

Vannak abban a körben nagyon merev, visszafogott emberek, de tényleg, olyanok is, akik az egész élettől félnek, mindentől. Nem kávéznak, nem isznak, nem sportolnak, egy spontánabb programra nem lehet őket elhívni, de még egy számukra idegen beülős helyre is nehezen!

Velük csak teázni lehet, teaházba beülni vagy hozzájuk felmenni.

Azért én szeretek meginni 1-2 sört egy laza beszélgetés mellett, a kortyolgatás maga jól esik, az íze is és bizony a hatása is, amíg még csak jobb kedvem lesz tőle.

Beszabályozva érzem magam, ha nem ihatok egy korsó sört se. Vagy ha egy amúgy általam szervezett összejövetel esetén nem akarnak az emberek ivósabb helyre menni, most itt nem késdobálóra gondolok, hanem pl olyan vendéglátóhelyre, ahol lehet enni is, van kávé és lehet alkoholt is kapni.

Vannak gondjaim a beilleszkedéssel (hasonlítottam az Ijfú Sheldonra az IQ-t leszámítva). Kamasz koromban nagyon jó gyerek voltam, se késés, se az óra meggavarása, se smink, se hajfestés. Na az alkohol az ördögtől származott. Mivel nem voltam beilleszkedve, valahogy összekötöttem a "menőséggel", tehát smink, ivás, késés óráról azt, hogy na ő engme tuti nem fog szeretni.

Ma már 27 vagyok, festett hajjal, szerintem elég szigorú az alkoholizmus definíciója, minimum nagyivó vagyok az alapján. :D

De ha valaki görcsösen elutasítja az ivós helyeket, a fentiek ugranak be: az ismerősi körömből páran, meg én kamaszként. :D szóval messze nem csak az alkoholról van szó, hanem az eleve merev, görcsös életszemléletről, de sajnos biztos van, amikor összemosom a kettőt.:(

Attól még nem emlékszem arra, hogy valaki a Corvinus Caféban vagy egy 'kulturáltabb' kocsmában Cappy-t ivott és mondtam volna: "jézusom, hogy képzeled...??"

Amúgy a kérdésedre válaszolva, eltér az átlagtól. Azért tartják furának.