Miért mindig a tiniken csattan az ostor?

Fiatal (már nem tini) nőként többször tapasztaltam, hogy teljesen általános jelenség, hogy új környezetben bele-belemarnak az emberbe az idősebb nők (sokszor még kifejezetten öregek is). Nem csak a tinikkel van ez, hanem úgy általában a fiatalabbakkal, vagy bárkivel, akit vagy külső, vagy belső tulajdonságok tekintetében jobbnak éreznek maguknál. Igazából érthető a dolog, mert oké, hogy pl egy munkahelyre jellemzően nem ismerkedni jár az ember, de azért még ott is jól esik az egónak, ha megfordulnak utána és keresik a társaságát az ellenkező nemű kollégák. Ebből kifolyólag ha valakinél nem alakult ki megfelelő önbecsülés, akkor azonnal csúnyának, kevésbé vonzónak, értéktelennek érzi magát, ha Jani a munkahelyen nem őt rajongja körbe, hanem az új, 17 éves kolléganőt és marni fogja, ahol éri, hogy őt lehúzza, esetleg távozásra bírja és újra ő legyen a jelenlévők közül a "legjobb". Simán csak irigységről beszélünk, sokan észre sem veszik, hogy hogyan viselkednek másokkal, meg kell tanulni megfelelően kezelni, ha nem akarja az ember, hogy kikészítsék. Velem is előfordult már, hogy pl tiniként vártam a sorom a fodrásznál és egy idős (és egyébként ismeretlen) nő megjegyezte, hogy hát igen, rám is fér már a hajvágás, mert szarul nézek ki, vagy a nagyanyám barátnői kritizálták a ruháimat (amik egyébként totál átlagos, visszafogott stílusúak voltak). Nem szabad hagynia magát az embernek ilyen esetben, a barátnődnek is meg kellett volna mondania a kolléganőinek, hogy semmi közük a magánéletéhez és inkább a munkájukkal foglalkozzanak, ne az ő melleivel ahelyett, hogy beavatja őket a magánéletébe.