Autista lennék?
16 éves vagyok. Minden iskolámban kiközösítettek, mert én nem tartottam viccesnek azt, hogy bántjuk a másikat, nem mentem el inni, bulizni. jelenleg sem megyek.
Néha gondom van az emberek megértésében. Ha valamit mondanak nekem egyszerűen nem fogom fel, de van amikor meg igen. Szövegnél is ez van. Néha azonnal megértem, felfogom ,hogy mi van odaírva, máskor meg annyira nem érdekel, hogy a betűket sem értem.
sokan monsták, hogy nem tudok jól fogalmazni. Tanárok, szüleim mondták ezt eddig, akik halgattak. Meg ha írok is, nem tudom magam rendesen kifejezni. Nagyon magas a vérnyomásom, 170 egész nap, este 180ra is felmegy. Van egy szívproblémám, annyi, hogy nagoyn erősen ver, és légszomjam van. Háziorvos annak tudja be, hogy csak ideges vagyok az orvosnál... :/
Sokat stresszelek a suli miatt, jéghidegek a végtagjaim emiatt...
Meg még ha pl egy viccet látok a facebokon, és azt el akarom sütni, akkor amikor beszélnék, teljesen belekavarodok és összekeverem a szavakat. Eddig nyugtatgattam amgam azzal, hogy biztos az idegesség, a megfeleléskényszer, de nem az. Nem tudok beszélni rendesen! Annyira tökéletesen akarom mondani, hogy meg sem tudok szólalni.
3 évet voltam magántanuló, 6. 7. 8.-ban... 9. 10.-ben nappalin tanulok. És anyám is megmondta, hogy ez a két év alatt olyan személyiségváltozáson mentem keresztül, hogy már rám sem ismer. Önbizalmamat a földbetiporták, nem, hogy nem tudok, meg sem merek szólalni emberek előtt, mert attól tartok, hogy leszólnak, lehülyéznek. Mindenhol engem tartottak a rossznak, akaratom ellenére a tanárok úgy bántak velem, mint egy olyan súlyosan sérült egénnel, aki nagyon különleges bánásmódot igényel. Nem tudom, hogy mi látszik rajtam, de olyan furán bántak velem a tanárok most gimiben.. Külön odajöttek és elmagyarázták a dolgozat kérdéseit. És csak nekem. Egyszer már kicsit fel is csattantam rá, hogy Köszönöm meg tudom oldani magamtól is, erre csak mosolyogtak. Ez számomra felfoghatatlan.
3-mas, na ezaz!! Ezt a szót kerestem. Szorongó. Én a szünet első nappjaiban jól alszom, aztán a felétől, abban a tudatban, hogy már a felén túl vagyok, szorongani kezdek és depressziós leszek, hogy mindjárt kezdődik a suli.
Engem nagyon sokat cikiznek, én vagyok az, akit bármikor lehet unalomból csesztetni.
Nyugi, szerintem nem vagy az!
Egyébként a beszed és fogalmazás részét nagyon jól leírtad, pontosan ilyen vagyok én is.
A legkozelebb állókkal tudok csak normálisan beszélni, akkor is csak ha egyszerre 1 valaki van a közelembe. Másképp sokszor dadogok vagy hadarok. Fejemben többször lejátszom amit akarok mondani, majd mégis felsülök.
Suliban meghúzódó voltam, de különösebb baj nem volt.
Igazi feloldódás volt számomra amint véget ért a suli. Felnőtt fejjel mindent átgondoltam és próbáltam tudatos lenni. Elsősorban önbizalmat építeni, ez a legfontosabb, hogy majd olyan életet biztosíts magadnak amilyet szeretnél. Olvass önfejlesztő könyveket, fejleszd magad abban amiben jó vagy, koncentrálj arra ami szeretnél lenni. Csak olyan emberekre figyelj, akik szeretnek, a többieket sza rd le.
Csak önmagadra összpontosíts, és tudatosítsd magadban, hogy ezek, főleg a sulis problémák pár éven belül semmit sem fognak jelenteni és majd nevetni fogsz rajtuk.
Kitartást kívánok! Nekem Sikerült, neked is fog!
Ha van kedved írj privátot és beszélhetünk róla.
Ezen gondolkoztam, de nem emlékszem ,hogy mi volt az ok... Azt hiszem enyám vetette fel, hogy "elmegyünk egy olyan iskolába, ahol nem kell bemenni" Akkor először féltem, mert azt hittem, hogy megint mérges rám.. neki vannak iylen furcsa dolgai, hogy amikor mérges, akkor másokat nagyon kis gyerekként kezel..
(Pl amikor összevesztünk, mert nem segítettem neki (közben tanultam épp) akkor amikor felmentem az emeletre odajött, hogy gyere, anyucivan felmegyünk a lépcsőn. És a kezemet fogja. De ezt csak azért mondom, hogy értsétek miért nem gondoltam, hogy igaz)
És annyira jól éreztem magam ott, akkor keltem amikor felébredtem, (10-12) akkor tanultam amikor nekem jólesett, hogy végül maradtam kövekező évre is. És meg is volt az eredménye. Személyre szabhattam az időmet és MINDENBŐL ötöst kaptam. Hihetetlen ,de igaz.. Büszke is vagyok rá!!! Három év És csak ötösök. Semmi más!
8-as!!! Bevalom, kicsit.. Könnyeztem. Annyira féltem már, rettegtem, hogy mi a baj velem, nem értenek meg az emberek, és mivan, ha ez csak egy képzelődés, meóagamat teljesen jól értem ,de más emberek engem nem. És most látom ,hogy másnak is ilyen. Most annyira megnyugodtam, hogy nem is tudom mit mondjak.
Egy az egyben ugyanez van velem, mint Veled!!. ezerszer átgondolom, de nem tudom rendesen kimondani. Én tanulnék, az a mindenem, építeném a jövőmet. Azért szeretnék a "legjobb" lenni tanulásban ,hogy legyen lehetőségem álasztani, hogy hogyan szeretnék élni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!