Rossz ember vagyok attól, ha nincs bennem alázat?

A nagy pofát és a fölényeskedést én sem bírom, de ez azért valahol érthető reakció. Vártál valamire, amit megkaptál. Az sz*r volt, nem volt esélyed már korrigálni, ezért abból készültél fel. És ezt követően még le is fitymálod. Ha poénosan is tetted, abban azért benne van egy embernek a munkája. A minőség most mindegy, mert ha ő erre képes, hát erre, attól még senkinek nem esik jól, ha megoszt valamit, amiben jópár órája benne van és néhány sz*rul sikerült mondat miatt ércelődnek rajta.

Én pl. híresen a kihasznált felet képviseltem mindig az egyetemen. Az én munkám minőséget képviselt, sosem adtam ki sz*rt a kezemből. Sem háziban, sem tételekben, sem semmiben. Ez fel is tűnt másoknak. Többször is ért kritika, hogy ez neki nem elég részletes pl. Hát én kérek elnézést, lehet nekem elég volt emlékeztető mondatokat felírni és azt szóban már tovább tudtam fűzni magamtól. Olyan is volt, hogy egy elcsépelt mondaton nevettek napokig, ami szintén rosszul esik, mert előtte 3 napig azon dolgoztam és igen... aláírom, hogy helyesírási hibám, vagy átgondolatlan magyartalan mondatom volt olykor. Ellenben én ezeket mindig magamnak csináltam és ha valaki elkérte, szívesen segítettem annyival, hogy átadtam. Azt ne várja már el senki, hogy majd én mások fejével gondolkozva dolgozok ki tételeket, hogy az a hülyének is egyértelmű legyen, avagy bocsásson meg a jó isten, hogy egy-egy mondatot elvétettem. Szóval ezt egy kicsit támadásnak éli meg az ember, én is annak éltem meg és bár én nem fölényeskedtem, egyszerűen csak egyre kevésbé segítettem szívesen már embereknek ilyen formában. Oldja meg mindenki a maga baját.

Természetesen olyan is van, hogy szakmailag néz be valamit az ember, előfordult hogy szólt egy csoporttársam, hogy azt ott lehet nem jól értelmeztem, átbeszéltük és tényleg. Szerintem ez konstruktív dolog és nagyon pozitív. Azok a vélemények viszont az én zsebemben is nyitogatják a bicskát, amit feljebb leírtam, mert ha valakinek nem tetszik a cuccom (amit magamnak dolgoztam ki), én elfogadom, de akkor fogja be a száját és csinálja meg magának, ne engem tegyen köznevetség tárgyává.

Egyébként alapvetően én mindig kiállok magamért, legyen bármilyen szituról is szó, bárhol. Viszont tudom, hogy az első egyetemi képzésem alatt még nem ilyen voltam. Zavarba lehetett hozni kérdésekkel és szabályosan féltem tanároktól és a vizsgáiktól. Ma már ilyen nem fordul elő. Attól, mert az ül a katedra túl oldalán aki, még ugyanolyan ember, mint én és elvárom, hogy kölcsönösen megadjuk egymásnak a minimális tiszteletet.

Szerintem valahol érthető, hogy a fiatalok az egyetemen még ilyen behasaló típusuk. Gyerekek, akik csak nyaldossák az életet egyelőre. Lehet sosem kellett hangot adnia még a saját érdekeinek.

Nem feltétlenül vagy rossz(abb) ember, ha mondjuk nem vagy alázatos. Inkább azt mondanám, hogy bizonyos helyzetekben jó, ha van benned egy kicsi alázat. Az alázat nem seggnyalás, vagy meghunyászkodás, sokkal inkább az, hogy tudod, hol van a helyed, mik a határaid, és hogy két lábbal a földön jársz. Nem fölébe helyezni önmagadat másoknak, hanem tisztelni és elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Néha az is kell, hogy tudj elengedni, nagyvonalúnak lenni. Ehhez szükséges egy jó önismeret, hogy reálisan tudd önmagadat látni és megítélni.

Amiket leírtál, abból nekem úgy tűnik, ez nem alázatossági probléma, inkább kommunikációbeli dolog. Talán nem volt túl szerencsés úgy közölni a kritikád az illető felé, hogy egy csoportban írtad meg poénosan, lehet hogy hatásosabb és jobb lett volna, ha mondjuk privátban írod meg neki, vagy megbeszélitek személyesen a dolgot. Ebből az aspektusból az első válaszolóval egyetértek abszolút.

Ugyanakkor - ismerve önmagamat - valszeg én is úgy reagáltam volna egy ilyen szituációban, mint te. Amit leírtál, abból az derül ki számomra, hogy azokból az emberekből, akik beszóltak neked emiatt a poénos megjegyzés miatt, talán mégjobban hiányzik belőlük az alázat, mint mondjuk belőled hiányozna, és olyan embereknek tűnnek, akik azt gondolják magukról, hogy ők sz*rták a spanyolviaszt, emiatt mindenkinek be kellene hódolnia nekik. Másrészt, igaz nem ismerlek személyesen, de azokból amiket leírtál így önmagadról és a helyzetről, úgy tűnik nekem, hogy benned is van egy kis alázat, hisz ismered a határaidat, ami tökjó! ;)

Nem vagy rossz ember egyáltalán! Lehet, talán jobban allergiás vagy bizonyos dolgokra és helyzetekre, de ettől még nem vagy rosszabb ember. Sőt, talán néha ez a tulajdonság segít abban is, hogy konstruktív vitát folytass bizonyos emberekkel, ahogy az első válaszoló is írta. Ehhez rengeteg munka kell, amihez egy egész életünk van. Szval nem vagy rossz ember, maximum ember, ami természetes. Sok sikert és kitartást kívánok neked a továbbiakban! ;)