Mi van akkor ha rossz ember vagyok s ez tönkretesz belül?

Mindig tudtam rossz ember vagyok.

Ezért éreztem nem való nekem ez az egész idő kérdése hogy inkább befejezzem ezt az életet.

A boldogság hogy szeressenek s legalább egy ember azt mondja nekem te kellessz s elég vagy... Az csak időszakos..

Mindig éreztem.

Hogy nem érek annyit mint más s igyekeztem ezt kompenzálni. Képezni magam, jó munkát találni, becsületesnek lenni, empátiával lenni állat, emberek felé, ha tudtam szemét valaki akkor is mások elött nem szidtam csak korrektül fogalmaztam meg a véleményem azt is ha kérdezték. Munkám is másokról való gondoskásáról szól így sose leszek túlfizetve.

4 kapcsolatom volt. Mind megcsalt. Mind halk szavú kedves, melegszivű valaki akikből senki se nézi ki. Minddel évekig voltam együtt.

Az utolsó exemnél már azt hittem vele akarom leélni az életem, minden tervben volt, mondogatta mit szeretne az esküvőn, hol lakjunk...

De végül azt mondta sok vagyok, ő ha nyomott bezárkózik, egyedül akar lenni. Én nekem ilyenkor csak a szeretgetés segít.

Nem minden percben együtt lenni de sokszor.

Mivel átélte az anyja elvesztését akit már sajnos nem ismertem túl féltettem. Túl gondoskodtam róla.

Sok voltam. Azt mondta nem mert nemet mondani, vagy mit mondjon.

S inkább a munkahelyén hagyta egy csaj kedves legyen vele. S összejöttek 4 hónapja amig mi együtt voltunk.

Azóta hol elutasító hol azt mondja lehet akar.

Tegnap viszont hogy ne találkozzunk többet. Mindent én erőltettek. Én üldözök el mindenkit.

Igaza van. Szörnyű amyáskodó megfolytó tipus vagyok. Nem tudok nem érzelem alapú lenni. Nem tudok nem zsigerből félteni, gondoskodni.

Nem tudok jó ember lenni s teret adni. 😔😔😔

30 évesen is semmi önbizalmam vagy hitem.

Mégis mit tehet ilyenkor az ember? Ha magányos? Ha céltalan? Ha tudja rossz ember?