Ennyire undorító az, ha valaki huszonéves létére önbizalomhiányos és tájékozatlan, emiatt rendszeresen mások tanácsát és véleményét kéri?

Önállóság kell, önálló döntéshozatal és felelősség vállalás értük.

Abban a pillanatban hogy mindennel másokhoz fordulsz az azt mutatja hogysemmiért sem vállalnál felelősséget. Ha a kérdezetttek nem jot mondanak számodra lesz kit hibáztatni. Ha magadtol döntesz és úgy cseszel el valamit akkor magad kárán tanulsz és fejlődik az önképed.

Ne félj néha jo v rossz döntést hozni gondolkozz előre

Valóban ennyire gáz, mert elvárható egy huszonévestől, hogy ha szertne valamit, akkor pro-kontra érveket éllít mellé, mérlegel és dönt. Esetleg kér még mellé érveket másoktól.

Nem tartozik ezek közé a kirándulni menni. Ha errekérdezel rá, akkor nagyon gyerek státuszban lévőnek mutatod magadat, és az emberek nem akarnak foglalkozni majd veled, mert egy huszonévestől nem ezt várják el. Egy huszonévesnek többet kellene/ illene teljesíteni.

Kezdd el felépíteni az önbizalmadat! Érdemes lenne futni egy kört egy terapeutánál, mi ennek az oka.

Mondjuk ha ennyire retardált vagy, hogy ilyeneket kérdezel "van-e értelme elmennem holnap kirándulni" akkor ne csodálkozz, ha messziről elkerülnek az emberek.

Ez nem önbizalomhiány meg tájékozatlanság, hanem tutyimutyi, idegesítő határozatlanság.

Kollégiumban volt ilyen szobatársam. Alap dolgok is folyamatosan őrült dilemmát jelentettek neki. Egyek? Ne egyek? Elmenjek boltba? Ne menjek? Csináljak ma valamit? Ne csináljak? Nézzek egy filmet? Ne nézzek?

Nyilván vannak az életben nehéz döntések, komoly döntések, akár párkapcsolat, akár munka, amikor érdemes lehet kikérni mások véleményét. Vagy akár egyszerűen, például megkérdezni, melyik ruha áll jobban.

De az nem mindegy ezeket hogyan kérdezed meg.

Megkérdezed egy barátod/barátnőd, hogy ő mit gondol, kikéred a véleményét és aztán fel is használod az információt a saját döntésednél. Vagy csak "dilemmázol" hogy "Szakítsak? Ne szakítsak?". Ha tanácsot kérsz, arra lehet mondani valamit. Ha dilemmázol arra maximum annyit, hogy döntsd el és szólj mire jutottál.

De ugyanez a vásárlásokkal. Kinézel egy telefont, ha normálisan kikéred a másik véleményét, hogy mit gondol, adsz összehasonlítási alapot, vagy megkérdezed melyiket venné a kettő közül, akkor tud rá válaszolni. Ha csak dilemmázol, "Megvegyem? Ne vegyem?" arra nem lehet mit mondani.

Ráadásul az ilyen folyton határozatlan, dilemmázós emberek semmire sem jók. Lehet ezzel sokakat megbántok, de ettől még így van. Nem jutsz velük egyről a kettőre, mert csak az idődet rabolják ahelyett, hogy határozott, egyenes választ adnának, tevékenységet mutatnának. Igen, nem. Csinálom, nem csinálom.

Az is kifejezetten zavaró, mikor valaki mindenben az értelmet keresi. "van e értelme kirándulni". A kirándulás (is) pont az a dolog, amiben nem az értelmet keresed, nem kell minden mozzanatodnak, tevékenységednek értelmet nyernie. Vagy szereted és akkor csinálod, vagy nem és akkor nem csinálod.

Összegezve az a baj, hogy a határozatlanságod kvázi "önzéssel" párosul, hiszen csak magadra gondolsz. Nem a másik véleményét kéred ki, nem tanácsot kérsz, csak a másikra erőlteted a saját (feleslegesen generált) döntési helyzetedet.