Anyám nagyon furcsán viselkedik,1 perc alatt az összes érzelmet ki tudja fejezni, ami nagyon megjeszt! Mi a baja?

Igen. Kérdeztem, de vagy úgy jött, hogy jajj dehogy.. csak úgy az élettel. Vagy azt mondja mosolyogva, hogy nem. nem rád. magamra. És sose árul el semmit. Mindig titkolózik. Látom ,hogy baja van, minden nőn nagyon meglátszik, ha valami nem olyan, mint megszokott, de nem, semmi baja. Közben meg ő jön nekem, hogy a komunikáció a legfontosabb, hogy megértsük egymást. Mi a baj? Semmi. De, látom ,hogy baj van. MONDOM, HOGY SEMMI!!!! Ezt mint a sakál üvöltve. Akkor én rendszerint a félelemtől, az ijedtségtől bezárom amgam a szobába és sírok. Igen, ennyi évesen is sírok. na ez van. mert egyszerűen szomorú vagyok. Attól, hogy anyámnak rossz, és attól, hogy nem mondja meg, hogy mi a baja.

17/f :/

és az én kedvemet is elrontja, meg mindenkiét! Boldogan karácsonyozunk, mindenki vidám, egyszer csak amikor behoz egy tányért, lecsapja az asztalra, leül és halálra vált arccal "létezik" a társaságban. Mikor mindeki értetlenül néz, hogy vajon mi a franc történhetett a konyhában az a 2 másodperc alatt és megkérdezzük, hogy mi a baj, akkor meg mondja ,hogy Semmi. Úgyse érdekel. (Pedig eléggé a középpontban forgott..) Nem annyira, csak úgy, hogy nagyon angy részét kiveszi a közös létnek.

Hát jó, de valahogy én nem tudom elképzelni, hogy kortársaim "sírjanak"