Milyen embernek nézitek azt az embert aki szenteste megy vonatozni?
Debrecenben lakik és független, olyankor nem dolgozik, nem szereti a karácsonyt, mert tök unalmas, legtöbbet egyedűl van, mert a tesója kamionos és sokat odavan, nem szeret otthon lenni a nagy lakásban, pénzileg elégedett de szenteste felűl a vonatra és elmegy Püspökladányba, ott űl a vasútállomáson, aztán egy idő mulva egymásik vonattal átmegy Karcagra, ott is űl az állomáson, majd háromnegyed-tizenegykor egy sebesvonattal vissza haza és éjjfél után van otthon.
Milyen embernek nézitek az ilyen embert?
Nem kötözködni akartam, csak rávilágitani, hogy ha valami szokatlant, valami nem hétköznapit csinál az ember, az mint élmény, mindig jobb, többet ad, mint ha lepunnyad a számitógép vagy a tévé elé
hogy a vonaton mi a jó? hát, mondjuk elképzelem, hogy szenteste van. A vonatkocsi szinte teljesen üres, mert aki teheti, otthon van már. Nem sietsz, mert nem időre mész, sőt, valójában semmilyen konkrét teendőd sincsen, sem úticélod, csak az ülésbe süppedve hagyod, hogy vigyen a vonat. Kint koromsötét van, ahogy elsuhan a táj, csak a hófoltok verik vissza a vonatablakból rájuk vetülő fénypászmákat a földön és a csupasz fák ágain. Itt ott látszanak az elsuhanó városok, községek éjféli misére kivilágitott templomtornyai, és a fényfüzérekkel feldiszitett főutak meg házak. Minden csendes, csak a vonat kattogását hallod. Elszomorodsz, mert hirtelen elönt a magány. Aztán a magány lassan meghittséggé tompul. Aztán eszedbe jutnak a karácsonyi dalok, és magadban dúdolni kezded az egyiket, és aztán úgy tünik, mintha a vonatkerekek a dallamra kattognának.
Ezt most csak úgy elképzeltem. De ne mondd, hogy ezt nem lenne maradandó emlék átélni, mégha céltalannak is tűnik az utazás.
Nincs lehangolóbb,mint egy feketeségbe rohanó üres vonat, üres állomásokkal. Lehet, ha egyszer ilyenben részt vennék, a végén még aláugranék.
Nekem voltak magányos karácsonyaim.
A magány bennünk van, akár a lakásban, akár a vonaton, akár pezsgő társaság közepén. Nem földrajzi kérdés, hanem állapot, ami elől nem lehet elutazni, akkor meg minek fáradjak?
Én arra gondoltam, hogy ha lenne pénzem, tök szívesen elutaznék, direkt nagyon messzire, mondjuk olyan helyre, ahol most 20 fok van, túrázgatnék, várost néznék, esetleg kíváncsi lennék az ő karácsonyukra.
Komolyan, idénre annyira rossz a helyzet, hogy a szótól kiráz a hideg.
Miközben szinte társadalmi elvárásként érződik, hogy várd a karácsonyt, szeresd - mert csak. Mert a nyáj azt mondta. Pont.
Szóval nincs semmi a vonatozásban sem, sőt, kifejezetten jól hangzik!
Egyébként akinek a hétköznapjai stresszesek, folyton valami szokatlant kell csinálnia hétköznap is, a komfortzónáján kívül tartózkodik, annak jó érzés "punnyadni" a net és a tévé előtt, fórumot, cikkeket olvasni az érdeklődési körében, laza ismeretterjesztő sorozatot nézni..
Van testvérem, karácsonykor itthon lesz, majd megy vissza januárban dolgozni külföldre, de ő végzi a dolgát én az enyémet. Édesanyám két hetente egyszer jön át pedig itt lakik 15 percre. Én végzem a magam dolgát csak szenteste szeretnék vonatozni.
Tulajdonképpen rólam van szó a kérdésben. Értitek?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!