Ismertél már olyan labilis embert, aki nagyon ragaszkodott hozzád, és öngyilkossággal is fenyegetőzött?

Igen.

Az egyik exem már a kapcsolatunk elején mindig azt mondta hogy ha elhagyom megöli magát. Miután szakítottunk előadta hogy megverte az apja, kórházba vitték és kiderült hogy halálos beteg, két hete van hátra. Mikor le telt a két hét azt mondta elcserélték a leleteit. Utána megint jelentkezett hogy munkában lett rosszul, halálos beteg.

Ismertem.. valamiért nagyon ragaszkodott hozzám. Minden apróságról engem kérdezett, minden percben írt (távol lakott így személyesen nem tudtunk találkozni), egész nap rajtam lógott, ha nem írtam neki vissza egy ideig hívogatott. Én voltam a lelki szemetesládája, aki megérti, segít neki, meghallgatja.

Aztán egyre inkább kezdett elfajulni a dolog, nagyon sértődékeny lett, minden apróságot tragédiaként élt meg, kínozni akarta magát. Nem egyszer beszéltem le öngyilkos gondolatokról. Adtam neki tanácsokat bizonytalan helyzetben, egyiket sem fogadta meg, minden alkalommal ráfázott erre. Kezdtem megelégelni, hogy a falnak beszélek, ugyanazokat a köröket futjuk újra meg újra és úgy voltam vele, hogy ez nem mehet tovább Mondtam neki, hogy ezek már súlyos problémák, én ide kevés vagyok, kezd kiakasztani,szerintem nem ártana szakember segítségét kérni. Elmegyek hozzá, megyek vele ha kell, átsegítem rajta, csak menjen. Megsértődött rám, hogy mostmár én is őrültnek gondolom, le fogok lépni mint mindenki más. Engem eddigre olyan szinten kikészített, hogy azt mondtam neki, ha így áll hozzá le is lépek, majd keressen ha benőtt a feje lágya. Másfél hét telt el kb. azalatt rendeztem a dolgokat magamban és eldöntöttem, hogy ha ír, adok neki még egy esélyt, de ha megint kikészít, végleg megszakítom vele a kapcsolatot. Hiába akarok neki segíteni, ha ő nem akarja a változást kicsit sem.. Aztán írt, hogy hülyén viselkedett, sajnálja, nem szabadna pont velem így beszélnie. Mondom jó, fátylat rá, de elmondtam neki, hogy ha még egyszer eljut erre a pontra, rám ne számítson, mert megvan a saját életem és nem vagyok hajlandó leépülni az ő hülyesége miatt. Ismét visszatértünk a körök futásához, az idegeim ismét pattanásig. Nem tartott 3 hétig a béke, összeveszett egy sráccal akit 2 napja ismert meg egy kocsmában, de már élete szerelmének tekintette és mondta hogy legszívesebben megölné magát. Közöltem vele, hogy oké, nekem most jött el az a pont amit mondtam. Kiakadt rám, hogy most tényleg itthagyom, akkor ő tényleg megöli magát mert már nincs senki akire számítson és hogy lehet pont én leszek az oka annak hogy ő meghal. Mondtam neki, hogy utálom ha érzelmileg zsarolnak és ezzel egy életre elvágta magát nálam, többet ne keressen. Azóta nem hallottam felőle, ennek már 4 éve.

Lehet kicsit bunkó voltam, de nem hagyhattam hogy leépítsen engem is, plusz akkoriban volt nekem is elég bajom.

#3:

Nem akarnék durva lenni, de az ilyet úgy elküldeném a k_urva anyjába, hogy csak füstölne.