Mi értelme van annak a cselekvésnek, hogy egy személy kapcsolatban van, barátai vannak (szorosak), de közben meg titkon blogon éli ki a gondolatait és nem mondja el senkinek?

De ez az oldal is ilyen.

Nem értem a kérdést.

De itt is mindenki kiirhat barmit. Akkor mindenkinek a maganon belül van magan dolga. Es mindenkinek valahol ki van akadva a pàrja? Szerintem nem.

Ezert nem latom benne a ràciot a tumblr en kattogni

Ha a barataimnak elmondanam a tenyleges gondolataimat akkor kb egy baratom se maradna.

Plusz nem is akarom oket terhelni az allando agyalasommal. Nalam ez van.

értem a problémád, de nem hiszem, hogy ez blog/tumblr függő lenne. tele van a világirodalom (meg a pszichológiai szakirodalom is) olyan történetekkel, hogy két ember nem tudja megfelelően kommunikálni egymással a gondolatait és ezt nem sikerül megfelelően kezelniük.

a Cyrano is ilyen, bár ott a kapcsolat már eleve létre sem jön a kommunikációs zavar miatt. ajánlom a Hétköznapi titkaink és a Teljesen idegenek című filmeket, utóbbit akár színházban is megnézheted - akár vele együtt is és színházban remek, témába vágó mű a Párterápia is.

vagyok benne biztos, hogy ez akkora gond kellene, hogy legyen. nyilván neked is vannak olyan dolgaid, amiket a barátaiddal, barátnőiddel vitatsz meg (vagy épp itt velünk) a vele kapcsolatos dolgaidból is, meg a tőle függetlenekből is. kicsit ilyen "kimentek a pasik, beszéljünk a hüvelygombáról" helyzet. gondolom régebben kezdett el tumblrezni, van ott egy közössége, élvezi, így szokta meg, neki ez természetes. persze ettől még értem, hogy téged ez zavar. sőt lehet, hogy neki is van egy csomó minden, ami meg benned zavarja, csak ő meg azokkal nem akar téged nyaggatni.

és azt is értem, hogy ezt te problémának ézed. de még mindig nem biztos, hogy akkora probléma, mint amennyire fel lehet ezt fújni, ha kellően sokat rugóztok rajta.

nem hiszem, hogy azzal sokra mész, hogy firtatod ezt a témát és rá akarod venni, hogy hagyja abba. ez olyan, mintha egy kutyát akarnál leszoktatni az ugatásról. a legtöbb kapcsolat nem nagyon szokta túlélni, ha az egyik fél akarata ellenére le akarja szoktatni a másikat valamiről, ami neki jó úgy. olyan ez, mint amikor a feleség nem hagyja, hogy a férj focit nézzen, vagy össze járjon a havejaival sörözni. lehet próbálkozni, csak egy idő után megromlik tőle a kapcsolat, mert ezek a sérelmek vissza fognak máshol köszönni.

ha te nem tudod elengedni ezt a dolgot, ő meg nem akar engedni belőle, akkor valószínűleg egyszerűen nem vagytok összeillők. ő máshogyan akar élni, mint te szeretnéd, illetve te máshogyan szeretnéd, hogy éljen, mint ő szeretné. ennek általában szakítás a vége, ha nem sikerül mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható megoldást talállni.

jobb esetben rövid távon nagyon összevesztek és úgy szakítotok. rosszabb esetben egy pár évig még sanyargatjátok egymást vele, hogy álló háborút vívtok ekörül és egy nap majd sok év felgyülemlett feszültségétől megkeseredve fog az egész kirobbanni egy nagy szakításban...

próbálj meg utánaolvasni az erőszakmentes kommunikációnak, azzal lényegsen hatékonyabban kezelhetők az ilyen viták, illetve érdemes elolvasni Gary Chapman 5 szeretetnyelvről szóló párkapcsolati könyveit, találhatsz bennük néhány támpontot, hogyan érdemes hozzányúlni ehhez a problémához nyaggatás helyett.