Aki gerinctelen hazugságra képes, annak nincsenek is őszinte érzései?

A két témának semmi köze egymáshoz!

Afelé a személy felé, akinek a hazugságot nyomja, biztos nincs őszinte érzelem.

Egyébként sokan tényleg bemagyarázzák maguknak a saját hazugságuk igazát, amit aztán teljesen átszellemülve hisznek is. Az ember valahogy úgy működik, hogy saját szemszögéből indul ki, onnan meg mindig igaza van.

Tényleg nincs összefüggés

Vannak. Mondtam már olyan hazugságokat amikre azt mondták hogy nem vagy normális például volt hogy: meghaltak szüleim régen csak hogy bocsánatot kérjenek, vagy volt hogy mesélte egy személy hogy meghalt nem tudom kije és én is ugyanezt hazudtam csak hogy szorosabb kapcsolatot teremtsek és még voltak ilyenek. Volt hogy bármilyen ok nélkül hazudtam olyannak akit szeretek. Megbántam? Egyet se. Ettől függetlenül szerettem azt a személyt akinek hazudtam? Nagyon szerettem, és akit szeretek az tud bántani engem a szavaival, tetteivel. Nem tudom ki hogy van ezzel, de engem általában csak azok a személyek tudnak bántani akiket fontosnak érzek, vagy szeretem őket. Akkor is csak addig amíg ezt érzem irántuk. Szerintem vannak őszinte érzéseim csak nem mindenki iránt.

Miért jó őszintének lenni? Miért van az sokszor hogyha őszinte vagy mégsem a kellő eredményt hozza, vagy sokszor azt mondják az emberek hogy ők szeretik az őszinteséget, és elvárják szóval legyél őszinte, viszont ha őszinte vagy akkor vérig vannak sértve. Nem az őszinteséget szeretik az emberek, hanem azt a hazugságot amit igaznak akarnak hinni. Miért jó hazudni? Ne tévesszen meg a válaszom nem azért hazudok mert annyira szeretek. Azért hazudok mert akarok valamit, és így a legkönnyebb megszerezzem. Nincs valami izgalmas életem aligha történik velem valami. Meg sokszor ami másnak izgalmas az nekem nem, és nekem a legtöbb dolog amúgy sem érdekfeszítő. Szóval hazudok történeteket hogy izgalmasnak tűnjek. Hazudok hogy szeretem ezt meg azt hogy hasonlónak tűnjünk. Általában egyébként igazat mondok, és nem szeretem a játszmákat se, de mondjuk ki muszáj játszmázni. Az is lehet hogy csak én vagyok rossz környezetben, és még nem találkoztam olyannal akinek nem kellene hazudni, játszmázni. Egyébként nem hinném hogy többet hazudok mint akárki más.

De, vannak érzései, csak annyira beleivódott már a személyiségébe a hazudozás, hogy természetesnek véli azt, és nem tűnik fel neki ez.

Én egyszer azért hazudtam saját magamról mert jobb színben akartam feltűnni valaki előtt.