A tekintélytisztelet mikor fog eltűnni az emberekből?

Vak engedelmesség és tisztelet között jelentős a különbség!

Minden alkalommal elmondom a főnökömnek, hogy mit gondolok arról, amit mond, tesz, amire utasít. S tisztelem az embert, s hogy felelős munkakörben dolgozik. A kettő nem zárja ki egymást.

Ilyen emberek mindig is lesznek.Ez azért van,mert nem bíznak magukban.Úgy érzik nem engedhetik meg maguknak a tévedés beismerését,mert az a gyengeség jele.Holott pont ellenkezőleg.És mivel nem bíznak magukban,nem bíznak másokban sem.Innen ered pl.egy munkahelyi vezetőnek a félelme,hogy ha beismerem a hibázást,akkor csorbul a tekintélyem az alkalmazottak szemében,és nem fogok tudni irányítani.Mondjuk a helyzet az,hogy jó néhány vezető valóban nem alkalmas vezetői pozícióra.Márpedig ilyet nagyon kevesen ismernek be,ha egyáltalán.

Tegyük hozzá,nem ritka,hogy az ilyen embereket gyakran megalázták,főleg gyerekkorukban.Az a gyerek(főleg)fiú,aki gyakran hallja az apjától,hogy "hülye vagy fiam" "nem vagy jó semmire" "már megint hülyeségeket beszélsz" az felnőttként/ha addigra nem oldja fel magában ezt a traumát/ jó eséllyel nem fogja magának megengedni,hogy ne legyen igaza.