Volt már olyan, hogy egyik ismerősötök /osztálytársatok szeretett cikizni másokat valami miatt és az élet vissza adta neki?

Szerintem 3 esetbe erotikus

1:bàrsonyos,tv bemondó hangja van

2:èrces

3:nagyon karakteres

De nem folytott,öblös gombocos ès nincs bölöm bika Merkel hangja.

Igen.

Általános iskolai osztálytársam kicsit túl sokat képzelt magáról. Nem kamu, de minden egyes füzetére felírogatta, hogy “Fő az egó” - ebből talán leszűrhető, milyen karakterű csajról beszélek.

A szüleink ugyanolyan jómódúak voltak, éltanulók voltunk, viszont én már akkor is alter voltam, rühelltem a populáris zenét, a magam akkori ízlésével próbáltam “komoly felnőtt nős”, viktoriánus, csipkés cuccokba öltözni az akkor nagyon trendi, segg kilógatós csípőgatya helyett, magasról tettem az idióta “Háná Montáná” kaliberű tinisztárocskákra és gyerek szappanoperákra vele ellentétben. 6.-7. osztály környékére elérte, hogy mindenki fújogjon le engem, valahányszor elhaladok a folyosón, mert dagadt, béna vagyok, és “ízléstelenül” öltözöm.

Aztán ő is elkerült gimibe. A barátnőm, aki szintén oda jelentkezett, pár év múlva elmesélte, hogy peremhelyzetre került. Ugyanis ott szembesült a keserű igazsággal, hogy ott már nem ő volt a legmenőbb, a legokosabb, a leggazdagabb és a legnépszerűbb, a nála jóval erősebb ellenfelei pedig könyörtelenül kifúrták, a többiek pedig szintén nem mutattak iránta semmilyen érdeklődést.

Aztán a végére normális nő lett, most egyetemre jár, és ő lájkolgatja a “művészi” profilképeimet a Facebookon. El se hiszem.

Ugyanehhez a korszakhoz csatolható egy másik egyén, akinek a története nem alakult ilyen szerencsésen.

Koránérő voltam, nőiesebb alkatom volt a kortársaimnál, mellé pedig még fel is jött rám jópár kiló, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni a többi hurkapálca vékony kislány között. Mamis ruhákba palástoltam a testemet, amivel épp az ellenkező hatást értem el, mint amit akartam.

Egyszer sétáltam haza, és az évfolyamtársam (akivel soha egy szót nem váltottam) a testvérével és egy bőven 2 évet lebukott pasival a zebra túloldaláról röhögve átordibált nekem, hogy: “Mi van, te kis tehén, átmenjünk szopni?!” A poén az, hogy gimi közepén kiderült, milyen betegség (!!!) okozta az én elhízásomat, amiről egyáltalán nem tehettem, mert genetika, a mai napig tartom a diétámat, és hála Istennek, mára nincsenek leadandó kilóim, és fantasztikusan érzem magam a bőrömben. Ők pedig most a hugicájával mind a ketten, kiégett, megkeseredett fejjel úgy gurulnak az utcán, mint egy hóember.

Most érettségiztem, ellenben általános iskolai osztálytársaimról már üvölt az életútjuk/módjuk. Többséggel nem is volt baj, viszont volt egy kis pióca, aki folyton ellopta a cuccaimat, versenyeket rendezett a jegyeinkből, mondván, mekkora lúzer vagyok. Egyszer még a féleszű anyját is rám uszította Facebook-on, hogy mondja meg nekem, milyen ronda kislány vagyok 12 évesen. Wtf(?).

Hetedik osztályban aztán elment az iskolából - mondván, Németországban folytatja a tanulmányait, mivel olyan világklasszis elme.

Nem tudom, mi történhetett vele az elmúlt 6 évben pontosan, ellenben édesanyám találkozott vele néhány hete az utcánkban lévő pékségben, mint eladó. Már nem tanul (nem vagyok róla meggyőződve, hogy az érettségit letette), van egy 2-3 éves forma gyereke és egy élettársa. Elvileg nem élnek olyan jól...

Ennyi év távlatából nem tudok haragudni rá, pusztán mélységesen megdöbbentem rajta, hogy így alakult a sorsa.