Vannak itt magukat másoknak nagyon alárendelő, szinte túl kedves emberek? Nálatok is ez van?

Részemről az őrjöngés ugyan elmaradt, de épp nemrég számoltam fel emiatt egy régi barátságot, mert elegem lett abból, hogy én akármennyire is megadtam a másik félnek mindig a tiszteletet, ő lelkiismeret nélkül flegmázott meg bunkózott velem, ha épp nyűgös hangulatban volt.

Türelmes embernek tartom magam, de mint látszik, nálam is be tud telni az a bizonyos pohár.

Agresszív kismalacból válj asszertív kismalaccá! Röf!

Az asszertivitás tanulható. Asszertív tréning:

[link]

Valamit pedig rosszul csinálsz.

Én egyébként normális keretek között vagyok kedves. Mit jelent a túl kedves?

Minek nyqlnék be mindenkinek?

Én mindenkit meghallgatok, ha szépen kérnek megcsinálom ezt-azt önzetlenül.

Mert az a normális, ha kisegítjük egymást.

Szeretek mosolyogni és úgy vélem senkinek nincs joga ezt keresztbe húzni :D

(Én leszek a legráncosabb nő a világon szerintem, de nem érdekel.)

Régebben egy embernek nem tetszettem. Tűrtem, húzta az agyam és robbantam.

Ő is tanult, én is.

(pont rossz időszakom volt)

Nem szabad tűrni, ha kinyitjuk nyugodtan a szánk és el mondjuk korábban a bajunk nem gyülemlik fel a stressz.

Az volt az első és utolsó eset, hogy valakivel ordítottam (jogosan de nem ez a lényeg) a munkahelyemen.

Hisz én is utálom az ordítást.

Egyébként épp azért, mert ilyen vagyok soha senki nem "rúgott belém", szóval nem nézték le a kedves, alkalmazkodó és türelmes természetemet.

Ha valaki "poénból" beszól, vissza szólok és elpoénkodom, igyekszem csavarni rajta és akár rosszabb helyzetbe hozni magam, de ez sem számít, mert mindenki nevet.

Akkor, ha nagyon durva sertést kapok ok nélkül inkább "úgy nézek" és csendben maradok.

Egyszer volt eddig ilyen azóta és arra gondolok biztosan rossz napja van.

Holnap új nap, új lap.

Sertést ez jó, kár hogy kezdek megutálni egyes húsféléket:D

Szóval *sértést