Hamar túllépek mindenen mint akinek nincsenek érzései? Milyen tulajdonság ez?

Pl nemrég meghalt a nagypapám aki a férfi példakép volt nekem. Napi szinten beszéltünk, mindenre ő tanított meg (apám csajozni járt meg bárokba, aztán 12 éves koromba lelépett végleg). Amikor meghalt nem tudtam sírni, de két napig rosszul éreztem magamat, aztán mintha mi se történt volna. A temetésen már nem is értettem mire ez a sírás-rívás, kiborulás amit a többiek csináltak. Én már a papa poénjait mondtam volna mintha ugyanígy itt lenne. Azóta is így vagyok vele, míg a családtagok elsírják magukat.

Mindenben ilyen vagyok, egyszerüen nem tudom értelmezni ezeket a nagy érzelmeket mint a többi ember, képtelen vagyok rá. Semmi nem dúl fel, semmi nem hagy nyomot bennem! Pl a legjobb és egyetlen barátomról kiderült hogy régóta kibeszél a hátam mögött és szó nélkül megszakítottam vele örökre a kapcsolatot, nem is érdekelt! Azóta (8 éve) eszembe se jut, lezártam a gyerekkori homokozóban született barátságot 5 perc alatt.

Barátnőm daganatos beteg volt múlt évben, de nekem eszembe se jutott hogy rossz történhet vele. Úgy voltam hogy megműtik aztán meggyógyul, míg a többiek kiborultak és mindenki odavolt! Segítettem végig mindenben, de nem értettem miért borulnak ki mások. Meg is gyógyult és én úgy veszem mintha mi sem történt volna. Egyszerűen nem hat meg a dolog valamiért. Aggódtam érte végig, mindenben ott voltam, de nem éreztem belül azt a fájdalmat amit másokon látok.

Olyan vagyok mintha nem létezne a lelki fájdalom érzése számomra, nem is tudom milyen az! Ragaszkodni se ragaszkodok annyira senkihez, ha meghal egy családtagom, 1-2 nap rossz érzés és megyek tovább. Az emléküket őrzöm (sír gondozása, gyakran eszembe jutnak) de ennyi. Nem tudok érzelmeket belevinni. Volt barátnőm amikor itthagyott, nem volt semmilyen gyászfolyamat, amiről írnak, már másnap úgy csináltam a dolgaimat mintha nem is lett volna soha. Pedig szerettem, jól éreztem magam vele.