Miért van az hogy másoknak a környezetemben minden összejön nekem meg semmi?

24 éves férfi vagyok. Kicsit már elegem van abból, hogy például a volt osztálytársaim már lakásvásárláson gondolkodnak, kocsijuk van, jól fizető állásuk, stb. én meg itt vagyok a semmi közepén, van egy havi 150 ezres állásom (ami kb. egyenlő a nullával), megtakarítani alig lehet ebből és még jogsim sincs. Mások 25 évesen lakást vesznek hitel nélkül, berendezik fullosan, emellett kocsi, motor, minden marhaságra futja nekik. Természetesen - ha férfiakról van szó - a nők is inkább feléjük húznak. Az exem is azért dobott, mert szerinte semmi koncepciója nem lehetne mellettem és megunta hogy folyton a tömegközlekedést kell választani mert egy rohadt jogsit nem tudok összehozni. Ezután persze gyorsan összejött és kisvártatva össze is bútorozott egy vállalkozóval, azóta él mint hal a vízben. Az is nagy süket duma a nők részéről, hogy majd 'együtt mindent felépítünk'. Fel a nagy f....t, azt. Mindenki a készbe akar beleülni, 25 éves korodra legyen meg MINDEN. Egyáltalán nem tudok egyről a kettőre jutni, havi 150-ből mikorra lehet egy kocsit venni? Soha az életben kb. Nem egy 20 éves tragacsra vágyok, hanem olyasmire amire nem kell kilométerenként költeni... A lakás meg még lehetetlenebb.

A minap is megismerkedtem egy lánnyal egy társkereső oldalon. Szimpatikusak voltunk egymásnak, amíg ki nem derült hogy ő a szépségápolásból havi 400-akat megkeres, míg én ennek felét sem hozom össze. Természetesen azonnal kihátrált mellőlem és nem válaszolt már semmire. Mindenkinek csak az anyagiak számítanak. Ha nincs pénzed, lehetsz bármilyen adonisz, senkinek sem fogsz kelleni.