Miért baj az sok ember számára, ha valaki a kényelmes életet választja?

Egyáltalán nem mindenkinek a karrier az első, sokan vagyunk ezzel így. Nem feltétlenül szeretném én sem agyonhajtani magam azért, hogy mielőbb előléptessenek, és ez az égvilágon senkire nem is tartozik, senki nem is várhatja el senkitől sem, hogy dolgozza ki a belét, és a karrier legyen a fő célja az életében. És mivan akkor, ha valaki héti 3-4 napot dolgozik csak, vagy heti 5-öt, de részmunkaidőben, 4-6 órában? Ez miért lenne már naplopóság? Mivan, ha mellette tanul, esetleg gyermeket nevel? Mitől fáj ez másnak, miért is nézne le ezért bárki is?

Totál magánügye mindenkinek mit csinál, miből él és hogyan, mennyit dolgozik, mennyit keres, mi élvez prioritást az életében. Én nem lustáznek le ismeretlenül senkit, simán lehet, hogy jó oka van rá, hogy nem dolgozik minden nap reggeltől estig.

Szvsz mindenki azt tesz amit akar, amíg ezzel másoknak nem árt.

Na most a linkelt kérdésből például nem derül ki, hogy s mint kapja az illető a fizetését, de az ilyesmi simán minősülhet lopásnak is, ha ez a gyakorlatban azt jelenti hogy arra az időre is pénzt kap, amit ellóg. Azzal normális embernek aligha van baja, ha valakinek teszem azt elég a napi 6 óra munka, de értelemszerűen akkor 6 órához mérten bérezzék is.

Szóval nem az a gond ha valakinek kényelmes. Élvezze az ember, ha teheti. De az említett helyzet másik szemszöge pedig az, hogy emberünk aljas módon visszaél a főnöke jóhiszeműségével, ezzel kárt okozva a cégnek és/vagy a kollegáinak is. Így ugye már nem olyan rózsás a helyzet...

Ha KAMU indokkal " ellóg", az nem lustaság, hanem csalás.

Mondja meg akkor egyenesen, hogy nincs munkám, vagy el akarok menni, és kész.

Gyáva is, meg tisztességtelen is, nem "kényelmes meg naplopó".