Egy csapat fiatal fizetés nélkül távozott a munkahelyemről. Kigúnyoljam őket?

A város legdrágább éttermében dolgoznak, én pedig egy középkategóriás helyen. A főnököm ismeri az ő főnöküket, két telefonba került, és nem volt állásuk.

Egyébként a felmondási időmet töltöm szeptember 30-ig, tehát ezért visel meg annyira, hogy az utolsó napokban történnek az ilyen hasonló balhék.

Azért nem álltam le velük ott, akkor, mert drogos és ittas állapotban voltak, én pedig hiába nyomtam a pánikgombot nemegyszer, az elromlott, így nem ment be a jel a rendőrségre.

Azt, hogy nem bírnának velem úgy értettem, hogy sose verekszem, de ha meg kéne védenem magam, nem okozna gondot. Cseppet jobb a fizikumom, mint nekik.

Egyébként érzékeny lelkű ember vagyok és hiába gúnyolódtok, ha nektek szidnák a felmenőiteket és sértegetnének benneteket, ti is elégtételt vennétek gondolom.

Azért írtam volna nekik ál facebookból, mert nem kell tudniuk a nevem.

Egyébként elengedtem a dolgot, egy olyan ember tanácsára, akire mindig hallgatok, ettől függetlenül nagyon megviselt a dolog és ezért is hagyom a vendéglátást itt, örökre, mert nekem erre semmi szükségem nincs. Nekem a fél gyerekkorom a rettegésről szólt, hogy mások előtt meg kellett hunyászkodnom, felnőttként nem vagyok köteles eltűrni.

Köszi a válaszokat.

ui. nem én pontoztam le a válaszokat.