Mi tesz valakit radikális feministává?

Oke, most mondd el szépen hogy szerinted mi az ideológiai különbség a radikális és liberális feminizmus között.

Egyébként meg az, hogy az illető történelemkonyveket olvas, aztán pedig kimegy, és korulnez a haldokló, erőszaksulytotta, mái napig férfi-irányította bolygón, plusz látja az átlag férfiak nőkhöz való hozzáállását. (kérdezd bármelyik férfit a metooról, az abortuszkérdésről, a tradicionális szerepekről, a női párválasztás igazságtalanságáról, és garantáltan érdekes reakciókat fogsz kapni)

Hát nem tudom mennyire radikális...de én sokáig nagyon kerültem a férfiakat, és egy itthon radikálisnak mondott feminista oldalon kommenteltem. De ez nem jelent semmit, ez nem radikalizmus.

Mindezek ellenére volt van élettársam, mielőtt valaki ezzel jönne és nem vagyok férfigyűlölő. A nőktől is tartok, mivel rengeteg hímsovin és gyökér nő is van.

Az ok: az apám hímsoviniszta volt, aki már kora gyerekkoromban azt magyarázta, hogy nőként nem sokat érek-közben anyám majdnem ugyanannyit keresett mint ő és sokszor ő húzta ki a szarból. A fiútestvérem egy arrogáns here lett, aki rendszeresen felhozta a haverjait, akik cukkoltak, ellopták a cuccaimat. Tesóm semmibe vett engem sokáig, anyám arra akart idomítani, hogy kiszolgáljam, mert ő a kisfiú- nagy ló.

Ő amúgy a mai napig otthon él és anyámat felmosórongynak használja.

Nagyon sokszor ért atrocitás férfiak részéről, kezdve a sima 12-13 éves fiúbandák ok nélküli "helló r-bike" a huszonéves részeg barmok üvegdobálásán át, ahol meg is sérülhettem volna( a fiúk csak részegek voltak, megesik az ilyen, ez volt a magyarázat)-az idősebb urak molesztálásáig, gyerekkortól egészen a mai napig, pedig harminc elmúltam.

A férfi munkaadóm nem akart kifizetni, és még neki állt feljebb, amikor megmondtam neki, hogy bíróságra viszem az ügyet, a mai napig ocsmány dolgokat terjeszt rólam.

A környezetemben is azt láttam, hogy bár az anyák vagy a barátnőim ugyanannyit dolgoznak, mégis nekik kell a fiútestvér, az apa helyett is gürizni otthon és nekik kell VISELKEDNI.

Meg ugye a " részeg nőnél nincsen undorítóbb", ja csak érdekes módon részeg nő még nem fenyegetett fizikailag, részeg férfiak igen, SZÓRAKOZÁSBÓL.

De ennek ellenére nem vagyok férfigyűlölő, csak pl ha kettő férfi jön velem szemben már félek, hogy beszólnak valamit (nem öltözködöm kirívóan..mielőtt), főleg a tiniktől és a huszonévesektől félek, a harmincas-negyvenes férfiaktól nem, érdekes módon.

Meg a normális férfiak nem tehetnek erről, hogy ennyi rossz élményem volt.

Ma is előzékeny volt velem egy férfi és nem bírtam hálálkodni, szerintem azt hitte szefós vagyok.

"kb. hol van a szélsőségesség határa?"

Szerintem ott, amikor nem egyenlő lehetőségeket akar, hanem egyenlő eredményt. (Tehát amikor a liberalizmus helyett kultúrmarxizmust hirdet)

A jogi egyenlőség és a társadalmi nyomás megszüntetése szerintem teljesen rendben van. De nem vagyok benne biztos, hogy a hipotetikusan elérhető legnagyobb egyenlőség és legkevesebb társadalmi nyomás mellett mondjuk az infó szakon meg az ápolói szakon egyaránt 50-50 körül lenne a nemek aránya.

Tehát szerintem a kvótázásnál kezdődik a radikalizmus.

Nyilvánvalóan téves alapfeltevések, nyilvánvalóan téves következtetések, mindezek mellé érzelmektől fűtött asztalverés. Nálam kb. ezt takarja a "röhejes" radikalizmus (hozzáteszem, idehaza ez sokkal gyakoribb más irányzatok képviselőitől, mint az amúgy is csak nyomokban fellelhető feministáktól)

28F

Szerintem belső kisebbségi komplexus, és saját életében valamilyen tapasztalat, amit rosszul kezelt, vagy nem tudott feldolgozni.

Megnézheted a 2-es kommentelőt is, hogyan reagált a kérdésedre, rögtön jött ezzel a "férfi irányított" világgal.

Az agykárosulás.

A feminizmusnak ma már nincs létjogosultsága, aki ma feminista az többletjogokért küzd. Az meg nem fer. 27/N