Van más is így, hogy mindenen elérzèkenyül?

22 èves lány vagyok,egész kamaszkoromban nem hatott meg semmi, sosem sírtam, nem voltam különösen odàig pl.állatokért sem,szerettem akkor is a kedves dolgokat megjegyeztem, de ennyi.Most viszont nem tudom visszatartani a sírást,ha valami gyámoltalan lény legyen az embet vagy àllat valami kedveset,emberit tesz a másikkal,vagy csak árad belőle a jóság az esetlenség.Ugyan így a szomorú dolgokon is sírok,persze nem a rideg hiradó műsorokon,vagy tömegkatrasztrófákon,hanem érzelmi vàlsàgokat megjelenítő filmeken,hangulatokon,akkor is ha valaki mègis mosolyog és helytáll egy nehéz helyzetben,a filmben.Úgy érzem nem normàlis ennyire pàtoszosnak lenni,a környezetem nem ismer ilyen érzelgősnek,és én sem magamat.Azért tettem fel ezt a kérdést,mert ez legalább egy ève így van,szóval nem hormonàlis változás ami majd elmúlik.