Mikor éreztétek magatokat a legboldogabbnak eddigi életetek során?

#3-hoz hasonlóan :)

Szeptember 2-án, mikor érettségi után felvettek szakmára, annak ellenére, hogy az egész tanári kar utált (mai napig nem értem miért vettek fel), és a csaj mellett lehettem, akibe szerelmes voltam - aztán nem lett belőle semmi, év végén a csaj összejött a tanárunkkal, engem meg kirúgtak suliból - de azon a 2.-ai napon, és abban a pár hónapban igazán boldog voltam :)

29/F

Gyerekkoromban, persze már összemosódtak az évek, de szeretetet éreztem és biztonságot.

Mikor megszületett a gyermekem.

......és vannak kis boldogság morzsák, nélkülük nincs értelme élni.

A gyerekkorom úgy összességében nagyon jól és boldogan telt, de ha a későbbi időkből kellene választanom, akkor én a 2013 júniusától, 2015 év végéig tartó időszakot mondanám.

Ez volt az az időszak az idősebb éveimből, amikor a leginkább úgy érezhettem, hogy majdnem minden téren sínen van az életem, és úgy telnek a napjaim, ahogy mindig is szerettem volna.

Olyan dolgot tanultam, ami érdekelt, normális osztály vett körül, akik közül szinte mindenkivel jóban voltam, sok új barátot szereztem. A tanáraim nem lehúzni akarták az önbizalmamat, hanem felemelni, rengeteget bíztattak, hogy ne hagyjam veszendőbe menni a tehetségemet az írás kapcsán. Felpezsdült a szociális életem is, hétvégente is sokat jártunk bulizni, de iskola után is sokszor előfordult, hogy elmentünk délután a városba csavarogni, kávézni, mozizni.

Nem csak az volt csodálatos érzés, hogy az egyhelyben téblábolás helyett előre tartottam az életben, hanem, hogy az odavezető utat is nagyon élveztem. Teli voltam tervekkel a jövőre nézve.

Mára sajnos sok téren szétcsúszott az életem, és már nyoma sincs annak a minőségnek, amit akkor éreztem, rengeteget szomorkodok és nosztaligázok is miatta. De nemsokára beiktatok egy költözést és munkahelyváltást, aminek köszönhetően remélhetőleg javulni fog a helyzetem.

25/F

Soha. Gyerekkorom óta meg akarok halni. Még sajnos nem jött össze.

33N