24-30 év közöttiek, mit értetek el eddig kizárólag önerőből?

Párommal fenntartok egy albérletet, autónak én fizetem a javítását és az üzemanyagot, meg lett egy egyetemi végzettségem, amire fizetem novembertól a diákhitelt. Szeptembertől munkába állhatok renélem 🙂 most még alkalmi/diákmunkáim vannak.

Illetve lassan minden gyermekkori traumát feldolgozok, minden rossz tanult viselkedésmintát felülírok, legyőztem több depresszív életszakaszt, kitörök a szorongásból, rengeteget fejlesztettem magam életvezetés, önismeret és kommunikáció terén.

Lassan 27 vagyok és semmit.

Nincs párkapcsolatom, a régen félretett pénzem folyamatosan fogy.

6 éve voltam legutóbb 1 hetet távol otthonról.

Külföldön legmesszebb Bécsben voltam.

Idén még nem voltam strandon.

Amim van, az szülők, nagyszülők jóvoltából, ösztöndíjas voltam és bejárós...

A keresett kis diákmunkás pénzemből és a tanulmányi ösztöndíjamból vettem amgamnak saját laptopot, ami már jó kategóriás is. Ezen kívül minden egyébre a saját pénzemből fizetek, pl. nyaralás, kirándulás. Anyáék csak az alap támogatást adják a kolihoz, bejáráshoz.

25/N

Jelenleg egyetemre járok levelezősön, mellette hétköznap dolgozok abban a szakmában amit OKJ-s képzésen elvégeztem érettségi után. Ebből futja az egyetemi tandíjra úgyhogy szerencsére nem kellett diákhitelhez nyúlnom. Van egy 2 szobás szép lakásunk amit a barátnőmmel közösen tartunk fent. Jövőre fogom elvégezni az egyetemet ami jelentősen meg fogja növelni a fizetésem, majd akkor elkezdünk egy kocsira gyűjtögetni (tandíj fizetés mellett jelen pillanatban az az egy dolog van amit akarunk de nem futja rá), de most se kell nélkülöznünk.

25/F

Megszabadultam az emberekhez való kötődésemtől, megtanultam higgadtan, logikusan kezelni a stresszes helyzeteket, sikerült megszüntetnem, vagy elfogadnom a hibáimat, és megtaláltam az életcélom. Ja, meg jól tudok főzni.

Bár gondolom nem ilyesmikre számítottál, szóval akkor az anyagiak: Sikerült megvalósítani egy hobbival kapcsolatos álmom, és építettem egy modern, számomra szép számítógépet, ezen felül a jogosítványt önerőből tettem le, az autóra is gyűlik a pénz szépen lassan, és a magam főnöke vagyok. Bár nem volt a kérdés része, de 30 éves koromra szeretném részlegesen felújítani a nagyszüleimtől kapott házat.

5: Saját, már akkor elkezdtem dolgozni nyaranta + néha hétvégente amikor még szüleimmel éltem és azt a pénzt folyton félretettem. OKJ-s képzés után amikor munkába álltam még egy darabig a szüleimnél laktam, és addig is nagyjából mindent félretettem, szolidabb szórakozásokat megengedtem néha magamnak de azon kívül csak a létszükségleti dolgokra költöttem. Nem volt életem legboldogabb időszaka de meglett a gyümölcse, nincs hitelem. Egy gyerekkori családi dráma miatt megfogadtam, hogy soha nem nyúlok hitelhez.

Annyit még hozzátennék, hogy egy kisebb városban élünk, így az ingatlan árak sincsenek az egekben. Pesten pl esélytelen lett volna abból a pénzből lakást vennünk.

Elvégeztem egy okj-s szakmát, ami elég sokrétű munkaterületet lefed a gyártás és fejlesztés ágazatokon belül, és nem fizet rosszul. Olyannyira, hogy képes vagyok egyedül fenntartani egy albérletet, ami nem egy icipici koszos lyuk, hanem egy elfogadható környezet. Nem luxus, de nem is szegényes. El vagyok és nem kell (egyelőre) számolgatnom a filléreket, van egy kevéske megtakarításom is már.

Nincs kocsim, robogóm, még egy bicajom se, jogsim se, nyelvvizsgám se. (A nyelvvizsga mondjuk közeli terv.)

Nincs párkapcsolatom, családom, emberi kapcsolatom úgy általánosságban. Emberileg egyre nagyobb gané vagyok, és hiába értem el ezt a pár apróságot, nagyjából úgy érzem, ló*aszt nem számít, ettől még egy értéktelen senkiházi vagyok. Persze hálás vagyok a nem tudom minek is, hogy legalább van hol meghúznom magam és nem kell a hónap végén sem számolgatni a forintokat. Volt részem ebben jó sokáig, furcsa is számomra, hogy már nem így van, szóval legalább ennyit elértem, ez is valami. Talán nem is olyan jelentéktelen, mint aminek érzem.

25-26 évesen kezdtem szakmán belül dolgozni, 3,5 éve vagyok a jelenlegi cégemnél, innentől kezdtem félretenni, fejlődni. Most vagyok 30.

Amit elértem:

- Visszafizetett diákhitel.

- Jogosítvány saját pénzből.

- Céges autó (tudom, ez nem az enyém, de tulajdonképpen megdolgoztam érte).

- Megcsináltattam a fogaimat, bár egy fogszabályzás, fehérítés még jöhetne.

- Tervezem megcsináltatni a szemem, anyagiak megvannak hozzá.

- Van 8+ millió megtakarításom.

- Relatív jó 400+ ezres fizetésem van (ezen kívül éves bónusz, kisebb munkák még havi 50 átlagban).

Szakmailag hatalmasat fejlődtem. Amikor kezdtem zéró tapasztalattal indultam. Most meg önállóan vittem el kisebb projekteket és folyamatosan fejlődöm. Igazából csóró egyetemistából átlagos felnőtt lettem.

Következő nagy lépésem az lesz, hogy kiveszek egyedül egy albérletet. Eddig csak szoba bérlésre volt lehetőségem, egy teljes lakás maga lesz a megváltás, még ha nem is az enyém. Gyakorlatilag egyetlen dolog ami elrontja az életem az a jelenlegi "kollégiumi fíling".

Illetve én is sokat fejlődtem "odabent". Elmúlt a depresszióm, pozitív gondolkodásmód jellemez. Mégis az emberek valahogy jobban elfordultak tőlem, de ez van elvagyok így is.