Nektek ki a példaképetek és miért?

Nekem Édesanyám. Nem hőzöng, nem panaszkodik, nem nyarvog, nem másokra mutogat, hanem teszi a dolgát.

Keményebb, mint sok gyúrós hülye gyerek.

44/F

Sok sportoló, történelmi személy stb.

Miroslav Klose talán a leginkább példaképemnek mondaható személy az életemben. Rendkívüli kitartással, és szinte 0 tehetséggel, profi szinten nyomta a focit, majd legendaként vonult vissza.

22/f

TOP3 Példaképem(ebben a sorrendben): Jason Statham, Dwayne Johnson, Tom Cruise.

Engem a filmbeli szerepeik inspirálnak arra, hogy túllépjek a korlátaimon...

Van egyfajta pozitív kisugárzásuk számomra, nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért épp ők :)

A kinézetük, a magabiztosságuk... segítenek nekem túllépni a múltbeli fájdalmakon, megalázásokon... lassan, de biztosan haladok a cél felé :)

Ilyen állandó példaképeim nincsenek, sosem voltak, viszont van 2 olyan ember akikből sok ihletet merítettem. Évekkel ezelőtt volt egy balesetem, újratanultam járni. A rehab időszakában Jacob Brent (színész, táncos) képét hordtam magamnál és néztem meg minden kínzás előtt hogy motiváljam magam és mondogattam magamnak, hogy fogok még úgy ugrani mint ő, csakazértis. Sok éven át játszotta azt a szerepet amit én is pont akkor amikor a baleset történt. Most úgy hozta az élet, hogy újra játszhatom ezt a karaktert, bár még nem teljesen tért vissza a régi formám ugrás terén, ettől függetlenül minden előadás után ráköszöntöm az ásványvizemet az azóta is folyamatosan magamnál hordott képére. Szeretnék egyszer találkozni vele.

A másik ilyen személy a gimis magyartanárom, akit nagyon szerettem mint tanár és mint ember. Remek oktatási módszere volt, soha nem emelte fel a hangját és mégis tisztelte mindenki pedig kis törékeny nő. Gyönyörűen olvasott fel, az ember egyszerűen átlényegült miközben hallgatta. Nem volt ritka a sírás sem az osztályban, amikor verset olvasott fel. Amikor tanultunk egy művet, mindig a véleményünk érdekelte, nem a tankönyvi szöveg. nem akarta megmagyarázni, hogy mire gondolt a szerző. Ő volt az egyetlen tanárom, aki ha látta hogy egy diák szomorú, szünetben odament hozzá és megkérdezte hogy mi a baj, tud-e segíteni. Most hogy én is tanítok, nagyon sokszor gondolok rá és szeretném ha a diákok egyszer úgy emlékeznének rám, mint én rá.

Clay Guida

17/l