Szerintetek karos az, ha valaki kiskoratol a karrierjere/tanulmanyaira fokuszal, a szoclalis eletet pedig teljesen elhanyagolja?

Igen. Nyilván az ideális az egynesúly a kettő közt, de még ha nem is tökéletes az az egyensúly, mindkettőre szükség van az életben. Lehet belőled hihetetlen értelmes, tanult remete, ha nem figyelsz az arányokra.

Volt osztályfőnököm középiskolában próbálta azt belénk nevelni, hogy az életben csak a tanulás meg a munka a két fontos dolog, másra nem kell figyelni mert csak ezzel a két dologgal megyünk valamire. Abból kiindulva, hogy ő az a tipikus megsavanyodott 50 éves család nélküli, kollégák által nem kedvelt nő volt, ugy gondolom igen, káros.

Ahol nincs egyensúly, kár van, igen.

Káros, ugyanis sikeres nem nagyon lehet valaki a munkájában, akinek nincsenek kapcsolatai. Már eleve az egyetemen rengeteget segítenek az infok a tanárokról, a módszer a tanulásra, az előző évi vizsgadolgozatok; így nem mindegy, hogy megvannak a kérdések + tanulok is rendesen és 5-öst kapok, vagy csak a könyvből+előadásból tanulva 2-est, mert van ilyen. A munkahely ugyanez, hogy ismerősök kellenek, akik javasolnak, hova érdemes, hova nem érdemes menni, mert rengeteg kimondatlan igazságot a sorok között olvasva meg mendemondákból lehet tudni, nem pedig amit hivatalosan közölnek magukról a cégek. Szóval akinek nincsenek kapcsolatai, nem érvényesül, hiába tette magát oda a tanulmányaihoz.

Utólag azt mondom, a tudásod mellett legalább ugyanannyit, ha nem többet ér az, ha a szociális életed, kommunikációd is rendben van.

Nekem gimiben volt egy ilyen időszakom és talán nem olyan durván, de most van a másik.