Ha valaki kb 2 hónapot otthon tölt úgy, hogy nem mozdul ki sehova akkor nagyon elszokik a "normális" élettől, szocializálódástól?

Kaját házhoz rendeli? Kenyeret megsüti magának?

Csak úgy érdeklődöm, hogy alapjáraton olyan nem nagyon lehet, hogy nem mozdulsz ki otthonról, hacsak nincs valaki, aki helyetted minden ilyen dolgot, mint pl. bevásárlás, csekkfeladás..stb. elvégzi.

Igen, el lehet szokni természetesen. De ez nem életcél. Azzal elég komoly gondok vannak, aki hosszabb ideig csak a négy fal között van és nem akar kimozdulni.

5-ik éve szakítottam az emberiséggel.Nyomós okom volt rá, azóta jól érzem magam. Nagyrészt ezért is vagyok fórumokon, hogy ne felejtsek el beszélni, de időnként ez is idegesít, akkor elmaradok.

Néha, egy évben 1-2x muszáj kimenni (pl. diabetológiai kontroll)de akkor kocsiba ülök, 10 perc oda, 10 perc vissza, duma az orvoson kívül senkivel.

A párom vásárol be és intézi a házon kívüli dolgokat, házon belül mindent megcsinálok. D3 vitamint szedek a napfényhiány miatt, de nincs bajom vele.

Sokkal jobb és nyugodtabb így az életem, Isten őrizz, hogy ezt valaki meg akarja változtatni!

Ezeket a jogos kérdéseket kaptam üzenetben, de itt szeretnék rá válaszolni:

"Szia. És mit dolgozol? Otthonról tudsz?? És mi történt hogy úgy döntöttél igy fogsz élni??"

Nem dolgozom, 10 éve rokkantosítva vagyok a gerincemmel, cukorbetegségemmel, de nem vagyok kerekesszékes nyomorék.

Tulajdonképpen nem tudatos döntés volt, hanem lassacskán alakult ez így.

Az ok nem egy dolog, hanem történések láncolata, amikről egy regényre valót lehetne írni, de én azt nem szeretném.

A lényege annyi, hogy amikor nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenkiben súlyosan csalódsz, beleértve a legközelebbi hozzátartozóidat is, akkor levonod a konzekvenciát és önvédelemből kivonod magad a forgalomból.

Ha nem lenne egy sajátságos hitem, akkor már régen öngyilkos lettem volna, mert tényleg csak arról szól az életem, hogy az ételből sz.rt csinálok.

Kiégtem, ennyi!

Én ismerek olyat,aki 10 éve így él.

És semmi baja.

Nem mindenki vágyik társasági életre.