Ti hogyan dolgozzátok fel, hogy nem vagytok tehetségesek?

Valaki pl azért sikeres mert színes bőrű, és jó érzéke van a zenéhez, színészethez. Ezt elfogadom, hisz egy fehér emberben sosem volt semmi különleges, hogy tömegek emlegessék mondjuk még halála után is évtizedekkel.

Ilyen volt 2Pac is.

Ezekért a karrierekért nagyon fiatalon tenni kell, ha a szülők is bírják pénzzel. Edvin Marton vagy Varnus Xavér sem a semmiből lett pár év alatt művész.

Motorversenyzők között is sokuk Apja is versenyzett, ahogy a Forma1-ben is, lásd Schumacher, és a fia aki szintén tovább viszi a nevet.

Akik világszinten ismertek, azok is buktak jó sokat fiatalon, de feltudtak állni mert volt háttér, és támogatás, és a kiforratlanságon pedig csiszoltak, hogy sikerek is jöjjenek a kudarcok után. Tehát nézve a belefektetett energiát, anyagi tőkét, én ezen nem agyalok.

Figyu, ha minden bukott, rajzolni és festeni meg lehet tanulni. Kitartás és szorgalom kell hozzá, de a nagy része nem a tehetségen múlik. Szóval ha "tehetséges" akarsz lenni vegyél pár rajzkönyvet az anatómiáról, perspektíváról stb. és bumm meg van.

A többi se csak a tehetségen múlik. Kemény munka a lényeg. Persze mondjuk a sportban nem árt valami természetes plusz, hogy élsportoló legyél, de pl. táncolni is meg lehet tanulni. Sőt, énekelni is.

A tehetségesek sikereinek nagy része nem tehetség, hanem munka és tanulás. Ezt a kettőt te is meg tudod csinálni.

Hát, én például azt hittem, hogy nem vagyok tényleg semmiben sem tehetséges, egészen 19 éves koromig. Akkor viszont kezembe vettem egy fényképezőt, fényképezgettem magamnak, aztán tök véletlenül egyszer idegenek is meglátták a fotóimat, s láss csodát, kiderült, hogy őstehetség vagyok fényképezésből. Aztán jártam egy filmklubra, ahol egyszer meghirdettek egy írásversenyt egy témában és pont úgy éreztem, hogy van egy jó ötletem, mit lehetne írni, megírtam és nyertem vele. Azóta többször írtam már humoros vagy elgondolkodtató esszéket és imádják. Éneklés: ének tagozatos voltam általánosban, az énektanár a haját tépte, hogy nem tudok hangot képezni, csak torokból nyüszítek. Üvöltött velem, az asztalt verte, érthető, hogy ilyen "biztatással" csak egyre rosszabb lettem, hiszen már előre rettegtem ha ki kellett nyitnom a számat. Aztán sok évvel később még mindig abban a hitben voltam, hogy jobb, ha egy hang nem szalad ki a torkomon. De mivel azt gondoltam, hogy ha egyszer gyerekeim lesznek, fontos lenne, hogy tudjak énekelni nekik, elmentem egy magántanárhoz, hátha sikerül megtanulnom. A tanár egyszer elmagyarázta, hogyan vegyek levegőt és kiderült, hogy egyébként tudok és mindig is tudtam volna énekelni...

Ezzel azt akarom mondani, hogy két dolgon múlik az, hogy tehetségesnek érzed-e magad. Egyrészt a "közönségen". Ha a családod teljesen süket arra, amit csinálsz, akkor simán elhitetik veled tudat alatt, hogy tehetségtelen vagy. Nálunk is a tesóm volt a "tehetség", a jó tanuló, zenében sikeres satöbbi. Engem észre sem vettek soha. Amikor kiderült, hogy tényleg rendkívül jól fotózok ösztönösen, a nagyanyám elintézte annyival, hogy a fotográfia nem művészet, és ezzel el volt intézve az, hogy esetleg örülhetnék a sikeremnek. Ugyanígy sok múlik a tanárokon. Pl. középiskolában a matektanár elhatározta, hogy hót hülye vagyok matekból, közepes. Szerettem volna egy mérnöki szakra menni, de annyira hülyének nézett a tanár, hogy teljesen aláásta az önbizalmam. Így kellett pár év, mire rászántam magam, hogy elvégezzek egy mérnöki szakot. Öt szemeszter matematika van mögöttem, egyetlen félévemet nem kellett ismételnem miatta. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy az egyetemi matematika sokkal logikusabb, mint a középiskolai, mert azt megpróbálják egyszerűsíteni és ezért nem minden oldható meg benne ésszel, agyatlan magolás is kell hozzá.

Szóval az egyik meghatározó dolog a környezet. Ha nincs ott valaki, akinek "van szeme" az adott dologhoz, meg tudja ítélni, hogy az mennyire jó, és ezt őszintén meg is osztaná veled, akkor simán hiheted, hogy nem jó.

A másik meghatározó dolog, hogy vajon kipróbáltad-e már azt a dolgot, amiben tehetséges lennél. Én ugye 19 éves koromig nem fotóztam, így nehéz lett volna felfedezni azt, hogy tehetséges vagyok benne. 25 éves koromig nem mertem énekelni, így nehéz lett volna felfedezni, hogy amúgy tudok.

És nem csak az ilyen klasszikus dolgokban lehet tehetségesnek lenni, mint képzőművészet, zeneművészet. Egy csomó szakma van, amiben igenis a tehetség emeli ki az embert. Van tehetséges szívsebész, tehetséges pék, tehetséges szabó, tehetséges reklámszövegíró, tehetséges ügyvéd, tehetséges ipari alpinista, tehetséges hidegburkoló, tehetséges kertész, tehetséges asztrológus, tehetséges szinkronúszó, tehetséges keramikus, tehetséges borász, tehetséges árufeltöltő, tehetséges autószerelő, tehetséges fodrász, tehetséges targoncás, tehetséges állatgondozó, tehetséges könyvelő. Egyszerűen minden szakmában lehet valaki tehetséges, mehet neki jobban, mint másoknak. De ehhez sajnos először ki kell próbálni az adott területet, különben sosem derül ki a tehetség. Sokszor egészen megfoghatatlan dolgok jelentik a tehetségünket. Pl. jó térlátás. Nyilván olyan szakma nincs, hogy térlátás, vagyis nem derül ez ki könnyen, de ha mondjuk jól tudsz parkolni, meg tudod mondani, hogy x mennyiségű almának mekkora vödör kell satöbbi, akkor már lehet erre gyanakodni. És nagyon sok szakma van, ahol kincs a jó térlátás. Vagy a jó szaglás is lehet tehetség és lehetsz vele sommelier, parfümkeverő, de jó szakács is. És sokszor a különféle képességek kombinációja segít kimagaslóvá válni valamiben. Az élet nem elég arra, hogy kipróbáljuk minden lehetséges képességünket minden kombinációban, biztos, hogy nem tudunk kipróbálni annyi szakmát, foglalkozást, művészetet, sportot, amiben minden képességünket minden kombinációban megmozgathatjuk, hogy aztán kiderüljön, miben vagyunk a legjobbak. De pont emiatt gyakorlatilag még az is, aki tehetségtelennek érzi magát egész életében, még ő sem állíthatja magáról azt, hogy tehetségtelen, csak maximum hogy eddig nem találta meg, miben lenne tehetséges.

És még egy plusz észrevétel, legalábbis ami nekem tanulság volt (mert nem vagyok fotóművész azóta sem és ezt alig bánom), hogy a tehetséget sokan úgy képzelik, mint a könnyű siker útja. De a könnyű siker közel sem olyan érdekes és nem nyújt akkora elégedettséget, mint az akadályok leküzdése. Ha találsz egy olyan foglalkozást, ami örömöt és fejlődési lehetőséget nyújt, pszichésen jóval előrébb vagy, mint egy öledbe pottyant tehetséggel, amivel úgy zsebelheted be az elismerést, hogy nem tettél semmit!

Nem csak művészetben lehet valaki tehetséges. Mindenkinek van valami kiemelkedő tulajdonsága,az már csak rajta múlik hogy mit hoz ki belőle.

Ne aggódj,még bőven találhatsz magadnak valót.

Mondjuk az énekléssel én is így vagyok,mindig csodáltam őket,szerettem volna csodás hanggal születni,de ez sajnos nem tanulható,akármit is mondanak. Igen,megtanulhatsz énekelni,meg is tanultam,de mindig csak középszerű leszek,ha nem születtem különleges hangszínnel.

A festés-rajzolás szintén tanulható,csak sok szorgalom kell hozzá. Engem tehetségesnek tartottak ebből a szempontból,egész életemben művészettel foglalkoztam,és nyugodtan állíthatom,hogy tehetség nem sokat számít. Hiába voltam indulásnál kicsit jobb mint a többi osztálytársam,volt aki lekörözött mert szorgalmasabb volt,gyorsabban tanult. Ugyanígy én is leköröztem brutál tehetséges embereket,mert egy ponton túl már nem érdekelte őket a művészet,mással kezdtek foglalkozni,és kiestek a játékból. Én pedig kitartottam és gyakorlotam tovább.

De nagyon sok más dologban is lehetsz különleges,csak fel kell fedezned magadban,miben vagy jó.

Lehetsz tehetséges emberismerő, tehetséges kommunikátor, író, fényképész,sportoló,igazából bármi amibe elég időt és energiát fektetsz. Ahogy észrevettem annyi különböztet meg engem másoktól akik szeretnének szépen rajzolni-festeni,hogy én sosem hagytam abba,sosem untam rá. Míg másoknak gyorsan lelankad az érdeklődésük.