Nincs értelme egy ilyen emberi kapcsolatnak akkor se, ha rajta kívül kb. senki se áll már velem szóba?

Így van, ez értelmetlen.

Neki teher, te pedig belé kapaszkodsz, miközben arra kéne törekedned, hogy minél ingergazdagabb életet élj, és még ha nehéz is, minél több emberrel kommunikálj.

Minél idősebb leszel, annál inkább belerögzül az agyad abba, hogy nem kommunikálsz, és full introvertált vagy, márpedig minél tovább halogatod a változást, annál nehezebb lesz kitorni ebből.

Szerintem mindkettőtök érdeke, hogy ennek a kapcsolatnak vége szakadjon, de ezt ne az kövesse, hogy teljesen magadba zárkózol.

De miért kell neked segíteni...?

Ha ő azért állt veled szóba, hogy segítsen neked magadat felhozni, és te nem tettél érte, akkor nyilván, hogy végül otthagy.

A leíràs alapján nem értem, hogy mit akarsz tőle? Mit adsz neki? Nem is baràtok vagytok, csak segíteni akart neked, nem?, akkor miért várod, hogy mostmár az idők végéig rajta lóghass, örülj, hogy tett valamit érted, azt pá, ne terheld tovább.

Miért “csak ő van neked”, miért gondolod, hogy nem tudsz majd barátokat szerezni?

Magadon dolgozz, legyen meg a tartásod, önfegyelmed, és ismerősöket úgy szerezz, hogy mit tudsz TE tenni értük (ami kehet gpcsak egy kedves szó, egy apró szívesség- ne azd nézd, hogy ŐK mit tudnak adni, mindenki azt kedveli inkább, aki neki is ad.)

Ha magányos vagy, nincs bizalmi barátod, részvétem, ez szxr dolog, de ezt is úgy lehet korrigálni, hogy sok emberrel tartasz fenn felszínes baráti kapcsolatot, aztán onnan léptek tovább a bizalmibb összejövetelek felé.

Ne harsgudj meg érte, de van egy érzésem (mondd, ha nem igaz), higy esetleg túl sokat panaszkodsz magadról, túl sok szívességet, együttérzést, időt követelsz, amivel kimeríted az embereket? Ha igen, akkor ezen a stratégián kellene változtatni. Milyen tevékenységek vannak, ahol te tudsz valamit adni, örömet, élvezetet szerezni?