Te szeretnél majd gyereket?

En 17 évesen voltam olyan szerelmes hogy vàgytam arra hogy kettönk szerelméböl legyen egy gyermek. Olyan szeretetteljes érzéssel töltött el. Olyan kék lagunas c film szerinti kb, csak nem olyan tudatlan naiv.

En szeretném ezt megélni. Annyit biztosan tudok.

Én is csak a páromra nézve érzem azt, hogy szívesen áldoznám az életem mellette egy olyan emberre is, aki kettőnkből van.

Az a rengeteg nehézség engem is megrémít és szerintem nincs ember a földön, aki ne félne attól, hogy majd alulteljesít. De ha két szülő elsődleges célja a gyermekét boldognak tudni, akkor én nem tudom elképzelni, hogy az végeredményében bárkinek is rossz lehetne.

Hát, régen nagyon szerettem volna, de most nem igazán vágyok rá.

Természetesen nem vetetném el, ha teherbe esnék, de nem érzem magam érettnek egy gyerekhez (bár 29 éves vagyok).

Nekem kutyáim vannak, akiknek ki tudom adni a törődést, ami bennem van. :)

("A kutya nem egyenlő a gyerekkel kommentek 3, 2, 1... " :) )

Nem, mert nem szeretem a gyerekeket (se úgy általában az embereket, de a gyerekek egyrészt irritálnak, másrészt nem tudom, hogy kell hozzájuk állni).

Türelmetlen vagyok, ideggyenge.

Következetlen, úgy értve, hogy minden cselekedetemet az adott pillanat dönti el.

El nem tudom képzelni, hogy minden egy másik lénynek rendeljek alá:miatta ne sportoljak vagy keveset, miatta ne ehessek annyi csokit, de akár gyümölcsöt, miatta ne hobbizzak, ne aludjak.

Az élet nekem már gyerek nélkül is egy rohanás.

Irtó magamnak való vagyok, extra énidő-igénnyel. Emiatt már a szimpla párkapcsolattól is félek, bár azt azért akarok majd, tehát ezen ilyen értelemben dolgozni kell.

Nem, de a párom meg igen, szóval lesznek még gondok a jövőben...

Én erre alkalmatlan lennèk, ràadàsul olyan allergiàm van amit 50%-os eséllyel tovább adnék a gyereknek, az meg megkeserítenè az életét, pont mint az enyèmet. Ha lesz is, akkor is maximum örökbe fogadok egyet.

En, mivel anyagias vagyok magammal szemben es egyre tobb minden erdekel, igy nem biztos mar. Foleg, hogy 32 eves vagyok. 20-30 kozott az optimalis, de sok onzo szulo, 30 felett is vallal gyereket. Fogalmuk sincs az ember mukodeserol. Ha valaki ezt kimeri momdani, meg nekik all feljebb, mert butak! Tisztelet a kivetelnek.

Jo lenne egy hasonlo gondolkodasu fiatal not, csajt talalni, aki nem akar gyereked, de ugyanugy elni akar! Hobbi, utazas, allatok, kiegyensulyozott, ertelmes parkapcsolat, stb.

Amugy latom, hogy a gyermek ertelmet ad az ember eletenek. De sok mas is tud ertelmet adni az ember eletenek.

Azt is latom, hogy sok ember nem valo szulonek. Csak a szuloi, szuk kornyezet mintait viszik tovabb. Arra nem kepesek, hogy kikerjek szakemberek, tapasztalt szulok velemenyet vagy, hogy elolvassak a szakirodalmat.

En ugy gondolom, hogy egy boldog, kiegyensulyozott embernek lehet boldog es kiegyensulyozott gyereke. Ez, az emberek 90 %-nal nem latom.

Figyelem az arcukat, a szemuket. Nem latom bennuk azt a csillogast. Sajna a gyerek a szuloi mintakat utanozza. Egy serul szulotol vajon mit lehet atvenni? Idegesseget, felelmeket, szorongast, stb.

Meg ezekkel sincsenek tisztaba a szulok nagyresze.

Aztan csodalkozunk, hogy eleg serult a tarsadalom.

Szoval, mar nem valoszinu, hogy szeretnek gyereket. Tul sok idot elvenne az eletembol. Mondjuk jol kijovok veluk es termeszetesen szeretem is oket, de mar egyre tudatosabb vagyok.