Csak a gyerek nélküli emberektől kérdezem: akarsz gyereket, igen vagy nem?

Most még tuti, hogy nem. Egyelőre a saját életemet kell rendbe tenni, amiben egész jól haladok. A másik, hogy nem érzem még azt, hogy elbírnék egy gyerekkel, egészen biztos teher lenne.

Később fogalmam sincs. Ezt akkor tudnám megmondani, ha megtalálnám "életem párját".

Amiért meg fognak kövezni, hogy ha egyszer szeretnék, akkor sem Magyarországra. Nem az ország helyzete, hanem az itt élő emberek mentalitása miatt.

Mindenképp, annak ellenére, hogy kislányként mindig fújoltam a babákra, és a testvérem születését is öröm helyett inkább egy elszakadásnak könyveltem el az anyámtól és az őt istenítő apámtól, ami sajnos a mai napig tart.

Az igazság az, hogy én egyke típus vagyok, és mivel 6 év közöttünk a korkülönbség, nekem az lett volna a jó, ha egyedül maradok, és nem azért mert utálnám a testvéremet, hanem mert úgy nőttünk fel, mint két egyke, és a testvérféltékenység sajnos a mai napig nem szűnt meg.

Szóval ami biztos, hogy ha több gyerekem lesz (max. 3 vagy 4 - feltéve, ha a pénztárcánk is bírja), akkor nem akarok köztük nagy korkülönbséget. Legalább életük legelső és legmeghatározóbb szakaszában csak velük tudok foglalkozni és nem vágom be őket az első adandó alkalommal a bölcsibe.

Jelen állás szerint nem.

- A saját életemet kellene rendbetenni és ezzel nagyon rosszul állok

- Anyám is elmebeteg, sajnos szült 3-at, a 2 féltesómat ő nevelte, így 2 élet oda... Úgy érzem, én is örökölhettem valamennyit a problémáiból, ideges természet vagyok, érzékeny, embergyűlölő. Így én se lennék jó anya.

- Nem szeretem a gyerekeket, mármint nemcsak irritálbak és taszítanak, hanem nem is tudok velük mit kezdeni.

- Erre a világra szülni?

- Lassan 27 vagyok, kicsit kicsúsztam az időből. Jelenleg munka mellett tanulok és a pénz se vet fel. Ha hamarosan találok is férfit, ami az időhiányt és a mentális állapotomat figyelembe véve lehetetlen, élni akarok. Sportolni, (gyerek nélkül) utazni, végre messzebb is eljutni, mint Bécs, a konyhában kísérletezeni, moziba, színházba járni. Nekem ezekből eddig nem sok jutott. 35 évesen meg az én véleményem szerint késő szülni, biológiai okokból is meg majdnem 55 lennék, mire szalagavatózik. Namost az egészségi állapotom már most olyan, mint egy 55 évesé.

26/N

Nem utálom a gyerekeket, szimplán nem bírom őket, ők sem engem. Valamint nem olyan életvitelt akarok élni aminek minden pillanata valami másnak van alárendelve, volt ilyenből elég már.

32/f